Talán első pillantásra semmi különös nincs ezen a képen, engem mégis szíven ütött. Móra Ferenc írót, muzeológust láthatjátok rajta, amint a – később róla elnevezett – múzeum előtti parkban ül egy padon 1933-ban.
Csodaszép márciusi verőfény van Szegeden. 🙂 Érdemes kipróbálni a régi-új padokon ücsörgést, ahogy ezt tették Móra Ferencék is 88 évvel ezelőtt. 🥰
Közzétette: A “másik” Móra Ferenc – 2021. március 1., hétfő
Ha egy kicsit utánajárunk ennek a 88 évvel ezelőtt készült felvételnek, akkor megtudhatjuk, hogy Móra Ferenc mellett a felesége, Walleshausen Ilona, illetve Cs. Sebestyén Károly későbbi megbízott igazgató üldögélt. Cs. Sebestyén Károly egyébként jó barátja is volt Mórának, és a fénykép elkészülése idején is helyettesítette – az akkor már nagyon beteg – múzeumigazgatót.
A fénykép apropóját az adja, hogy a nemrégiben teljesen felújított múzeum mellett a Roosevelt tér, a Stefánia és a Móra park is megújult, és a múzeum előtti téren nemcsak egy különleges szökőkút kapott helyet, hanem a korabeli padok mintájára készültek el az ülőalkalmatosságok is.
Találtam még egy 1934-ben készült képet, ahol szintén jól látható ez a bizonyos pad
A felújítást követően Móra Ferenc és Tömörkény István szobra a múzeum lépcsője mellé került, a parkban pedig ezek a padok várnak, ha Szegeden jársz, és ellátogatsz a Roosevelt térre.
A kép a szerző tulajdona
Ahogy tettem egy nagyobb sétát nemrégiben a parkban, arra gondoltam, érdemes egy kicsit leülni, és kezünkbe venni Balázs Béla Álmodó ifjúság című könyvét, ahol azonnal megelevenedik a századforduló környéki Roosevelt téri élet:
“…a szegedi kultúrpalota hellén templomnak volt megépítve, csak morzsolódó homokkőből bár, és a Tisza partján a halpiac szomszédságában és a csirkepiaccal meg a falusiak szekértáborával szemközt. A hellén templom körül rothadó halnak és lóganajnak szaga lengett. A korinthuszi oszlopok között halászbárkákra és tutajokra lehetett lelátni, melyeken nyitott lángon főzték a halászlét. A bejárat két oldalán szobrok merengtek. Platon meg Arisztotelész ült homokkőbe faragva, papirusztekercsekkel kezükben, és gondolattól terhes fejüket lehajtva néztek le a széles lépcsőre, melyen kubikusok és dorozsmai juhászok heverésztek ingben-gatyában, és tökmagot rágtak. (…) Kiléptem a korinthuszi oszlopok alól, mint valami dacosan előretolt végvárból a sivatagban. Sebaj! A magyar nép nem sokáig fogja már aludni álmát. Itt vagyok már! Rothadó halszag és lóganaj ellenére is itt minden másképp lesz”
— Balázs Béla: Álmodó Ifjúság. 1976. Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 345-346.p
Bizony, a Roosevelt tér múzeum előtti részén tartották régen a makai piacot, a hídfő közelében pedig a halpiac kapott helyett egészen 1950-ig.
Hajdanán a piacra a Maroson hajóval hozták a hagymát és más portékát, és a piacra érkező árusok már előző nap tábort vertek és terményeiket árusítani kezdték. Bálint Sándor így ír a piacos napok hangulatáról:
„A piacnak kora őszi estéken a portéka mellett égő gyertyák,
mécsesek meghitt hangulatot adtak.”
Persze nem mindenki volt elragadtatva a teret elözönlő piacosok látványától. A múzeum igazgatója, Móra Ferenc így háborog 1932-ben:
Állítólag Szalay József főkapitány följegyezte, hogy:
„a torony alattiak elszégyellték magukat, ízléses parkot létesítettek, és a nagybeteg író gyakran pihent a rózsafákkal övezett padokon”.(Forrás)
Ahogy ezt tette ezen az 1933-ban készült fényképen is.