Valóban a házimunka a leghasznosabb mozgásforma a nőknek? Úgy tűnik, ez a kissé különös nézet még a 20. század küszöbén is vissza-visszaköszönt sok helyütt. A korcsolyacipők azonban mégis felkerültek a nők lábára is.

Egy nő, a ki különböző házi munkát végez, padlót töröl, asztalt felmos, ablakot tisztít, gyermeket czipel, vödröket emel stb., testének minden izmát oly nagyon megerőlteti, hogy semmiféle mesterséges testgyakorlásra nincs szüksége, hogy magának mozgást szerezzen. Olyan asszonyoknak, a kik nem tudják, mit jelent a testi munka, akiknek izmai tehát gyöngék és gyakorlatlanok, a legnagyobb mértékben szükségük van gimnasztikára. Ezt rendszeresen rendezett gyakorlati formában lehet végezni és sportszerűen űzni.

Ez az idézet, ami Hugonnai Vilma A nő mint háziorvos című könyvéből származik jó mutatja, hol is volt a korabeli nők helye a sport területén. A mozgás önmagáért való szeretete és művelése sokáig váratott magára -olvasható Szécsi Noémi és Géra Eleonóra könyvében, A budapesti úrinő magánéletében.

Vilma csak orvos akart lenni

A nők ugyanis egészen a 19. század második feléig nem igen kerültek kapcsolatba a sportokkal. Persze ott volt a vívás, meg a lovaglás, esetleg némi egészségügyi séta a friss levegőn, de ez is főként az arisztokrata nők számára jelentett kikapcsolódási lehetőséget.

A korcsolyázás azonban egészen más volt, hiszen korra, nemre és társadalmi helyzetre való tekintet nélkül bárki korcsolyát ölthetett a lábára, így esett, hogy a 19. század második felétől a budapesti jégpálya valósággal vetekedett a korabeli bálokkal, társasági eseményekkel.

Persze kezdetben cseppet sem volt egyszerű a nőket jégre vinni, hiszen a közvélemény nem igen tudott annál ijesztőbb és illetlenebb dolgot tudott elképzelni, minthogy egy úrinő kényes (illetlen) helyzetbe kerüljön korcsolyával a lábán. Csakhogy közben…

Egy fiatal orvos, Kresz Géza (aki egyúttal a budapesti önkéntes mentőszolgálat megalapítója is volt) és barátai kezdeményezésére megalakul a Pesti Korcsolyázó Egylet (1869.), aminek a népszerűsége és tagjainak száma is hatalmasat nőtt. A fiatalok pedig sikeresen lobbiztak a hölgyekért is, hiszen nem mást, mint Eötvös József minisztert kerestél fel, akit meggyőztek arról, hogy a friss levegőn való sport, milyen jót tesz a gyengébbik nemnek is. Így Eötvös áldását adta a dologra, és lányai engedélyt kaptak a jeges sporthoz.

A korcsolyázás pedig immár a társasági élet megkerülhetetlen színtere lett. Elég, ha belelapozunk Szabó Magda Régimódi történetébe, ahol többször is előkerül a korcsolya:

A korcsolyázás népszerűségét növelte az is, hogy természetesen remek lehetőség volt az ismerkedésre, így fiatalemberek sora várta, hogy kiszemeltje meglazult korcsolyaszíját megigazíthassa, és közben pár szót válthassanak.

Így tett Szabó Magda regényének hőse, Jablonczay Kálmán is:

És persze, ahogy a hölgyek megjelentek a strandokon, foci- és korcsolyapályákon, természetesen a divat is kénytelen volt reagálni az újféle kihívásokra. A korcsolyázáshoz felvett kényelmes, de dekoratív ruhákat, karmantyúkat és muffokat a 20. század elején felváltják a kényelmesebb öltözetek. Ahogy Budai Lotti írja a Rizsporos hétköznapok című könyvében, a ruhák, amelyek a derekat lágyan körbeölelték egyre lazábbá váltak, és lassanként sutba lehetett dobni a sportot akadályozó szoros fűzőket is.

Mi szüksége is lett volna egy modern nőnek ilyesmire?

divat korcsolya nők