Fel voltunk rá készülve, naná! Volt maszkhordás, kézmosás orrvérzésig, villanykapcsoló és távirányító fertőtlenítés, és kerültünk mindenféle tömegrendezvényt. Így kihagytuk idén az UltraBalatont is, ami súlyos tízezreket jelentett-lévén bebuktuk a nevezési díjainkat az urammal.
Ha azonban az ember férje a munkája miatt az egészségügy környékén sertepertél, és gyakran megfordul kórházakban és klinikákon, akkor nagyjából borítékolható a konstans koronavírus izgalom. Így amikor péntek este közölte, hogy szarul van, majd másnap már hőemelkedéssel és fejfájással hanyatlott vissza az ágyba, akkor az izgalom – és vele együtt a hipochondriám is – a tetőfokára hágott. Bevallom töredelmesen, hogy én kifejezetten rosszul viselem a betegségeket, főleg, ha a környezetemben lesz beteg valaki.
Hipochondria-foglalkozási ártalom?
A legendás színész-nevettetőről, a nemrégiben elhunyt Verebély Ivánról kevesen tudják, hogy eredetileg orvosnak készült, és saját bevallása szerint is megrögzött hipochonder volt, aki odakint 15 fok alatt ki sem nyitott a száját, annyira féltette a torkát.
“ha valaki rám köhögött, vagy csak láttam, hogy betegnek tűnik, gyorsan megmértem a lázát, megbeszéltem vele a teendőket, aztán kezet mostam, szellőztettem, és bedobtam egy ezres C-vitamint” (Forrás)
No, én is így vagyok ezzel, bár főleg a környeztem egészsége miatt aggódom általában. A helyzetet súlyosbítja, hogy az elmúlt években millió egészségügyi cikket írtam, így dr. Google a kebelbarátnőm, ha diagnosztizálni kell a családomat vagy magamat. Amikor a vasárnapi hosszú futásom alatt a harmadik üzenetet írtam neki, amelyben pontos testhő adatokat kértem, csak annyit írt vissza, hogy ” Most nővérkét játszol vagy edzeni mentél?”
Szedjél be mindent. Is
Szóval hétfőn már jeleztem neki, hogy eszébe ne jusson dolgozni menni, hanem rögtön hívja a háziorvosát, aki alaposan kikérdezte, majd közölte, hogy 10 napig maradjon otthon, és lesz kedves megvárni, amíg tesztelik.
Majd lediktálta, hogy mit szerezzünk be a patikából:
- forró italpor megfázásos tünetekre
- 3000 mg C-vitamin/nap
- Béres csepp és
- D-vitamin
(Naná, hogy mindegyik van itthon, és a C-és D -vitamint alapból szedjük ilyenkor).
Megint jőnek. Csengetnek
Szerdán 10.30-kor aztán csengettek. Szaladtam ki a kapuhoz, és mikor végre kinyitottam nagy nehezen, ott állt tőlem fél méterre egy pasas, aki a NASA-tól jött. Komplett asztronauta cuccban. Annyira váratlan volt a látvány, hogy felsikoltottam.
Erre ő:
– Tessék megnyugodni! A férjéért jöttem. Tesztelni.
Majd -sejtvén, hogy hamarosan záporozni fognak a kérdések- gyorsan hozzátette:
-Nem, már nincs időnk telefonálni, hogy jövünk tesztelni. És igen, irtó kínosan érzem magam ebben az idióta felszerelésben én is.
A férjemnek még arra sem nagyon volt ideje, hogy rosszul legyen a 15 cm-es mintavételi pálcák látványától, amit csak akkor szedett elő a mentős, amikor kiderült, hogy több, mint két órája evett a párom. Miközben kedvesen biztosította a láthatóan ideges férjemet, hogy nem fogja az agyáig feltolni a cuccot, nevetve számolt be arról a YT-videóról, amiben ugyanazzal a pálcával vettek mintát a páciens orrából és a torkából. Hát, izé…
Percenként nyomom az entert
Csak mesélem, hogy a teszt eredményét is megtudhatjátok az EESZT Lakossági Portálról. Ehhez egy ügyfélkapus regisztráció kell. ITT találtok egy részletes szemléltető ábrákkal megtűzdelt kapaszkodót is a használathoz.
Én természetesen péntek hajnalig, amikor is megérkezett a teszt eredménye, percenként nyomkodtam az entert a klaviatúrán.
Negatív lett.