Észrevetted, hogy vannak emberek, akiknek az életében mindig ugyanazok a konfliktusok ismétlődnek újra és újra? Ők pedig egyszerűen nem értik, hogy miért kerülnek állandóan ugyanabba a helyzetbe. Próbálnak magyarázatot találni, a dolgok mélyére hatolni, de gyakran csak a felszínt kapargatják.
Szerencsésebb esetben magukban kutakodnak, kevésbé szerencsésebb esetben a környezetükben keresik a hibát, és pillanatok alatt találnak is ideális bűnbakot, hogy elvigyék helyettük a balhét.
Áldozatnak lenni persze nem könnyű meló. Hiszen mindig meg kell magyarázni magunknak újra és újra, miért nem a mi felelősségünk, ami velünk történik. Miért tehet a férjünk,a feleségünk vagy a munkatársunk, arról, hogy újra slamasztikába kerültünk.
Emlékszem, soha nem értettem, hogy egy nagyon kedves ismerősöm, aki okos, intelligens nő volt, állandóan olyan hapsikat szedett össze, akik problémásak voltak. Legtöbbször feleségük volt, vagy valamilyen zavaros ügyben halásztak. Az ismerősöm már a kapcsolat elején tudta, hogy csak sérülésekkel fog tudni kiszállni ezeknek a maszatolós pasiknak az életéből, de mégis valami ellenállhatatlan vonzalom húzta be egyre mélyebbre. És mindig voltak előre legyártott sablonok, életbölcsességek, amelyek magyarázatul szolgáltak számára.
Aztán vannak a folyton munkahelyet, lakhelyet, barátokat változtatók, akik valamilyen rejtélyes oknál fogva sehol nem találják a helyüket. Biztosan te is ismersz olyanokat, akiknek az egész élete egy non-stop költözés és ide-oda szállingózás. Hatalmas elánnal vetik bele magukat az új kihívásokba, szenvedélyes hévvel kötnek országos barátságokat, hogy aztán a kihívás unalmas szürkeséggé, a barát pedig ellenséggé változzon.
Tudom – hiszen sajnos magam is voltam hasonló cipőben-, ilyenkor nagyon sokszor csak annyiról van szó, hogy szeretnéd a problémáidat az előző helyen lebetonozni, és szabadon továbbállni. Annak reményében lépsz le, hogy a gondok nem szegődnek veled az új helyedre, az új kapcsolataidba, feladataidba társbérlőként.
De van egy rossz hírem, garantáltan peched lesz. Mert a megoldatlan konfliktusok bizony hűséges társként követnek egyik helyről a másikra, egyik élethelyzetből a másikba. Amíg le nem számolsz velük végleg.
S hogy mindezt miért mesélem el? Hogy tudd, nem vagy rossz ember! Ha valaki saját maga védelmében mindenféle pszichológiai vagy morális mázzal leöntve rád osztja a bűnbak szerepét, azt ne fogadd el!
Mert ilyenkor nem te vagy a probléma valódi forrása.
Hanem ő.