“Gyerekkorom óta undorodtam a hústól”

“Gyerekkorom óta undorodtam a hústól”

“Gyerekkorom óta undorodtam a hústól”

Nagy Melinda Nórával legalább öt éve ismerjük egymást, és  – bár közel laktunk egymáshoz -, az online világnak köszönhetem a barátságunkat. Futónagykövetként lelkesen invitált Facebookon egy közös futásra, és bár az első találkozást követően úgy éreztem, ezzel a csajjal nem biztos, hogy szeretnék még egyszer találkozni, azóta számtalan közös programon vettünk részt, és egy éve immár közös sportegyesületben is tevékenykedünk. Melcsi egyike azon embereknek, akik inspirálnak, és akik mindig úton vannak.

Melcsiről korábban már írtam az  életmódváltásról szóló cikket. Mivel legutóbbi közös kirándulásunkkor mintegy mellesleg megemlítette, hogy már nem eszik húst, így úgy döntöttem, kifaggatom erről az újabb váltásról ismét!

 

“Én már első osztályosan fogyókúráztam”-Melcsi története

 
– Meglepődtem, amikor legutóbbi találkozásunkkor – mint egy mellesleg – megemlítetted, hogy nem eszel már húst. Hogy született meg az elhatározás, hogy húsmentes táplálkozásra állsz át? Inspirált-e valaki vagy valami?  
 
– Igazából soha nem voltam nagy húsfogyasztó. Tulajdonképp, ha a húsfogyasztásomat nézem, akkor meglehetősen szűk volt korábban is: csirkemell, rántott hús, fasírt, némi “tisztább” felvágott, sonka volt az, amit ettem. Nálam kb. ebben ki is merült a hús téma. Ha bele gondolok, csak idő kérdése volt, mikor jön el ez a pillanata, mert gyerekkorom óta volt egyfajta húsundorom.
Mindig is utáltam megfogni, elkészíteni a húsokat.  Most meg pláne! A végső elhatározás azonban egyik pillanatról a másikra történt. Ennek  az az előzménye, hogy az utóbbi években egyre erősödött bennem a környezet- és állatvédelem iránti elköteleződés. Rengeteg sokkoló képet, videót láttam a nagyüzemi állattartásról, ami nagy hatással volt rám. Az utolsó csepp a pohárban az a videó volt, ahol remegve, patakokban folyó könnyekkel ballagott a tehén a vágóhídra. Akkor azt mondtam, hogy én ezt többé nem támogatom!
 
– Hogy történt ez a váltás a gyakorlatban, a konyhában? 
 
-Én az a típus vagyok, aki dönt, és már lép is tovább, alkalmazkodva a helyzethez. Itt is ez történt. A zöldségeket mindig is szerettem, minden formában, és inkább kihívásként tekintek erre az életmódra. Ezzel az új étrenddel számtalan új dolgot tudok a táplálkozásomba bevezetni. Őszintén? Soha nem voltam egy nagy konyhatündér, de most úgy érzem, valami új kezdődik az életemben.
– Kiktől kapsz segítséget ehhez az életmódhoz?
 
– Sok ismerősöm van, aki teljesen húsmentesen étkezik, és olyanok is vannak, akik már vállalkozást is építettek erre az életmódra. Tőlük tudok ötleteket szerezni,ugyanakkor nem érzem, hogy kellene segítség, mert annyira az elején vagyok, hogy egyelőre figyelem, mire van szüksége a testemnek, mi változik.
 
– Egy húsevő ember nem bírja ki, hogy rá ne kérdezzen: Volt-e megingásod ez idő alatt? 
 
– Nem volt. Egyszer nyúltam a szalámi felé, és hirtelen bevillant, hogy NEM! Egyáltalán nem hiányzik! És nem is kívánom egy picit sem! 
 
– Azt el lehet árulni, hogy családos ember vagy. Mesélnél róla, hogy fogadták a férjed és gyermekeid a húsmentes törekvéseidet?
 
– A húgom vegán, ő kifejezetten örül neki. A párom kevésbé, de elfogadja a döntésemet, és nem piszkál vele.
Viszont neki el kell készítenem a saját adagját, és ezt meg nagyon utálom!
A kisebbik lányom (8 éves) barátnője is vegetáriánus, és most ő is szeretné ezt kipróbálni. Megbeszéltem vele, hogy nem kell lemondania a húsról, főleg nem miattam, de ő mindenképpen ki szeretné próbálni. Persze még nem tudatos, amit csinál, mert eszeget húst, de alapjába véve ő sem egy nagy húsfogyasztó, ugyanakkor ő is nagy állatvédő!
 
– Igaz, hogy csak néhány hete csinálod, de bizonyára meg tudod már fogalmazni ez alapján is: mi a legnehezebb a húsmentes étkezésben?
 
-Igazából semmi! Döntöttem és csak előre a megoldások fel nézek. Nem kesergek, alkalmazkodok. 
 
– És mi a legjobb abban, hogy nem fogyasztasz húst?
 
– Egyértelműen a saját lelki békém!
 
– Tej? Tojás? Sajt? Ezeket is kiiktattad az életedből?
 
– Egyelőre még fogyasztom ezeket a termékeket. Nem készülök tudatosan semmire. Amit jelez a testem, arra megyek: ha jelez, hogy azt sem, akkor elfogadom. Tejet amúgy is nagyon keveset iszom, sajtot az állandó diéta miatt szintén keveset fogyasztok, tojást viszont napi szinten eszem.
 
– Mentálisan érzel-e valami változást magadon? 
 
– Megkönnyebbültem, hogy meghoztam ezt a döntést, és jobban érzem ettől magam! Valahogy olyan felszabadító érzés, sokkal könnyebbnek, tisztábbnak érzem magamat.
 
– A sport fontos helyet foglal el az életedben. Ezen a téren érzel-e változást?

-Egyelőre még nagy változást nem vettem észre. De folyamatosan figyelem a testem jelzéseit. Boldog vagyok, hogy így döntöttem, nem volt bennem egy perc megbánás vagy bármiféle kérdés a húsmentességgel kapcsolatban. Döntöttem, megyek és teszem tovább a dolgom. Csak már egy másik úton.

“A harmadik nap volt a legkeményebb”

 
Facebook Comments