Azért veszek meg mindent a gyereknek, mert nem szeretném, ha kiközösítenék!
Azért kap meg mindent, hogy ne szenvedjen semmiben hiányt!
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat osztottak meg velünk nézőink hétfő reggeli Twitch-adásunkban, amikor arról beszélgettünk, hogy el lehet-e kényeztetni egy gyereket.
Részemről egy hatalmas igen a válasz, de rögvest hozzáteszem, hogy ha az elkényeztetés szót használom, akkor sohasem egy csecsemőre gondolok. Egy csecsemőt ugyanis nem lehet elkényeztetni, és aki ilyen ostobaságokkal kelt szorongásokat egy édesanyában, azt bíróságilag kötelezném arra, hogy egy kötődő neveléssel kapcsolatos tanfolyamot végezzen el.
No, de kanyarodjunk csak vissza a kiinduló kérdéshez: El lehet kényeztetni egy gyermeket?
Ismerd meg az Instant get-generációt!
Szerintem az, hogy a szemünk láttára nő fel egy Instant get-generáció, már önmagában megadja a választ. Ez a generáció ugyanis – ahogy a nemzetközi szakirodalomban is használt kifejezés sugallja -azonnal és mindent akar, mi pedig lélekszakadva igyekszünk kielégíteni az összes igényét. S hogy miért?
Mert szülőként rettegünk attól, hogy nemet mondjunk, és a gyerek frusztrálva érezze magát. Megvesszük a sokadik cipőt, kütyüt, játékot, mert nem akarjuk, hogy szemünk fénye bármiben is hiányt szenvedjen. Nem szeretnénk, ha megtapasztalná azt, hogy valami hiányzik az életéből. Ezzel együtt pedig lekoptatjuk magunkról a következetesség és szabályállítás felelősségét, és épp ezzel ártunk neki a legtöbbet!
Ilyenek jutnak eszembe
Bevallom, nem igen tudok azzal mit kezdeni, hogy egy gyerek időről-időre benyújtja a szüleinek az egyre csak sokasodó igényeit...
Bevallom, soha nem értettem azokat a szülőket, akik a végkimerülésig rohannak a gyerek után, hogy a legújabb telefont, számítógépes játékot, legtrendibb ruhákat ész nélkül megvásárolhassák…
Bevallom, sajnálom azokat a szülőket, akik nem mernek rábízni egy porszívózást, bevásárlást, főzést vagy kerti munkát a gyerekre, mert boldog, felhőtlen gyerekkort álmodtak meg neki…
Bevallom, sajnálom azokat az anyukákat és apukákat, akik nem mernek nemet mondani vagy fegyelmezni, ha kell.
Bevallom, amikor segítőként önkénteskedtem, rengeteg szülő fordult hozzám kétségbeesve, hogy a 18-19 éves “gyereke” elromlott, lusta és követelődzik. Azonnali tűzoltási segédletre vágytak.
Bevallom, még sok mondandóm lenne a témáról, de kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is! Írjátok meg kommentben, mit gondoltok!
És hallgassátok meg, mi minden jutott még eszünkbe az elkényeztetett gyerekekről!