Ismerősek a címben elhangzó mondatok? Hányszor jártál már úgy, hogy nem voltál tisztában azzal, hogy bizonyos orvosokhoz csak beutalón át vezet az út? És persze a beutaló sem jelent azonnali bebocsájtást az adott dokihoz, hiszen szinte mindenhová időpontot is kell kérned.
Nyáron a férjem merészelt akut fülgyulladást kapni a nyaralás alatt, és elhiheted, hogy irtózatos fájdalmai voltak akkor is, amikor úgy kipenderítették a szakrendelőből, mint a szélvihar.
No, de mit tegyen a beteg, ha nem tud megálljt parancsolni a fülfájásnak, vagy időpontfoglalás nélkül akad súlyos proktológiai problémája, esetleg az idegei mondják fel a szolgálatot még mielőtt beutalóhoz jutna a háziorvosától?
Jó esetben bízik abban, hogy mire megkapja a beutalót, és eljut a hőn áhított időpontig, talán magától is meggyógyul a betegsége. Vagy nem.
Természetesen valamennyien tisztában vagyunk a magyar egészségügy nyújtotta lehetőségekkel, és hallottunk olyasmiről is, hogy tőlünk nyugatra sincsenek jobb helyzetben azok, akik lebetegednek. Ugyanakkor sokszor nem feltétlenül a várakozás a probléma, hanem az a hangnem, amit itt-ott tapasztalunk az egészségügyben dolgozók frusztráltsági és kimerültségi szintjétől függően.
Szerinted hogy esett több évtizednyi melóval a háta mögött az apukámnak, hogy nemes egyszerűséggel letáppénzcsalózta a háziorvosa? Pedig nem sokkal később kiderült, hogy gerincsérve miatt mehet is egyenest a műtőbe?
Mindennapi Gabesznél is, akinek a posztjait nap mint nap követem a Facebookon, épp mostanában pattant el az a bizonyos húr, és tört elő belőle egy olyan reakció, amire utólag nyilván nem büszke. Amikor a tüdőgondozóban dolgozó asszisztens hölgy alpári és igencsak lekezelő módon tájékoztatta, hogy semmi keresnivalója ott, belőle is kibukott az alpári énje.
Olvassátok el, mi is történt pontosan!
Tudom, látom, hogy óriási a nyomás az egészségügyi dolgozókon, és szerencsére nagyon ritkán tapasztalom az egészségügyi személyzet részéről a posztban leírt viselkedést. És ne legyünk igazságtalanok, sokszor sajnos a betegek is lábtörlőnek nézik az egészségügyben dolgozókat, és elképesztően tudnak viselkedni.
Ugyanakkor tényleg olyan nehéz normális hangon és stílusban tájékoztatni a beteget? Muszáj sértegetni, kioktatni és emberi mivoltunkban megalázni? Enélkül nem működhet a dolog? Kinek jó ez?
Gabesz történetéhez még csak annyit: tüdőgyulladása volt.