Együgyü ember volt szegény Jóska, ráadásul kissé habókos is. Így aztán, amikor a felesége megbetegedett – tán az ura miatt fájt folyton a feje esténként, ki tudja- szóval, amikor az asszony beteg lett, elment az orvoshoz, hogy felírasson neki valami csodaszert receptre. A tévében is folyton azt látta, hogy amint bekapja a kis kapszulát a főfájós ember, csak úgy végigsuhan a testén a gyógyszer, és mint egy céltáblát nyilazza be a fájdalmat. Hipp-hopp.
Na, pont erre volt az asszonynak szüksége.
Csakhogy szegény Jóska, egyszerű ember volt, nem igen volt tisztában azzal, hogy is kell ezeket a dolgokat intézni.
Amikor az orvosi szobába belépve nagy nehezen kinyögte, hogy az asszonynak vinne valami receptet, merthogy beteg, igencsak meglepődött, amikor az asszonyt kérték számon rajta.
– Jóember, mégis hogy a csudában írjak fel a nejének gyógyszert, ha nincs is itt? Értse már meg, hogy beteg nélkül, bemondásra nem tudok receptet írni. És távgyógyítást sem vállalok.
Szegény Jóska, aki nem az eszéről volt soha híres, szomorúan elkullogott. Aztán az orvosi váróban hirtelen megcsapta az ötlet.
Hamarjában leszólított egy ott ácsorgó férfiembert, eladná tán a saját receptjét neki. Jó pénzt fizetne, akár 10 000 Ft-ot is az orvosi fecniért. Amaz meg hiába magyarázta, hogy receptet, fogamzásgátlót és antibiotikumot nem kölcsönzünk a szomszédasszonynak sem, Jóska előkapta a mobilját, és gyorsan lefényképezte a receptet. Nem olyan nagy dolog ez az orvoslás. Hát, ilyet ő is tud írni.
Szóval, a kép alapján otthon már secc perc alatt megszerkesztett egy receptet, lelkesen kinyomtatta, majd mindenféle krikszkrakszokat írt rá, ahogy az igazi recepten is látta. Utána uzsgyi a gyógyszertár. A két gyógyszerész azonban csak hümmögött és a fejét vakarta a receptet látván.
No, de nem azért kapták a diplomát, hogy egy ilyen ákombákom-recept kifogjon rajtuk. Mindig ott lapult a felső polcon egy üveg szódabikarbónás víz, amit az ilyen nehéz esetekre tartogattak. Oda is adták Jóskánknak, aki vitte egyből az asszonynak. Nohát, lássatok csodát…nem meggyógyult másnapra?
Jóska pedig úgy érezte, belső elhívást érez a 21. század ezoterikus-spirituális, az élet iskolájának csecsén nevelkedett csodaorvosok népes táborába, ezért gyorsan döntött: itt az ideje szakmát váltania.
–Holnaptól orvos leszek– közölte az elhatározását az asszonnyal, akiben felhorgadt ugyan némi aggodalom az ötlettel kapcsolatban, de Jóska tántoríthatatan volt.
– Az orvoslás nem egy agszebészet, szívem! -nyugtatta imígyen. Mert mi is kell az orvosláshoz?
1 db orvosi szoba
1 nagy tábla, ami hirdeti, hogy itten orvos dolgozik (és persze nem árt egy erős Facebook vagy Insta-hirdetés)
1 db nagy asztal sok papírral meg tollal
1 db sztetoszkóp
1 db fehér köpeny és
1 db bazi nagy könyves szekrény 1 méternyi piros könyvvel, 2 méternyi kék könyvvel és 1 méternyi fekete könyvvel (ezeket meg biztosan be tudja szerezni a Százforintosban)
Szóval, miután mind beszerezte ezeket Jóska, bele is fogott a rendelésbe. És hát, igaz, ami igaz, dőltek is hozzá a betegek, akik egymásnak adták a kilincset, mivel az a hír járta róla, hogy ő mindenkit meggyógyít.
És nemcsak a betegek dőltek, hanem a pénz is. Egy rápillantás 10 ezer, ha kézrátétel is kellett, az plusz egy tízes. A receptes dobozba meg nem is nyúlt 20 ezer alatt Jóskánk.
Írta az ákombákom-recepteket, amit soha nem tudtak elolvasni a gyógyszerészek. De mivel ők sem akartak beégni azzal, hogy annak idején bizony csak nagy nehezen csúsztak át a grafológia szemeszteren, ezért inkább kivallatták a beteget. Aztán mindenkinek igyekeztek olyan gyógyszert találni, ami a bajának épp passzolt.
Telitalálat volt persze, az elégedett betegek meg vitték Jóskánk hírét online és persze offline is.
Sok-sok kaland megesett aztán ám Jóska doktorral. Már a nagyurak is hozzá kezdtek járni, és épp ez lett kishíján a veszte.
Amikor égni kezdett a talpa alatt a talaj – hiszen közel állt a lelepleződéshez – úgy döntött, kiszáll a csodaorvos-bizniszből. Szerencsére, az asszonynak ismét helyén volt az esze. Kötöttek egy óriási biztosítást a házra, aztán így szólt Jóskához:
“- Mikor hazaérünk, meggyújtjuk a házat, amiben lakunk. Mikor javában ég a ház, akkor te mindenki szeme láttára be akarsz majd ugrani a tűzbe, hogy jaj, odaég minden tudós könyved. De én majd nem engedem, így aztán megszabadulunk az átkos papíroktól, receptektől, az egész mesterségtől”.
Hazaértek, úgy is tettek.
Így szabadult meg Jóska a csodadoktorságtól és lett kőgazdag Balaton-parti vendéglátós.
Így volt, mese volt, vége volt.
(Ha érdekel az eredeti, hamisítatlan népmesei alap Az együgyü csizmadia mint csodadoktor-ról, akkor ITT olvashatod el)
Talán ez is érdekelhet: