Úgy alakult, hogy őszi lomtalanításba fogtunk a garázsban, és egy régi szekrény mélyén egy igazi retro termékre bukkantam. Pontosabban jó pár doboznyit találtam belőle. Mi a szösz ez?
Első ránézésre kisüthető burgonyakarikáknak tűnnek, de ez a kis rafinált cucc valójában nem ehető. A pici műanyag dobozban árult termék hivatalos neve Slnak Klipsz, és talán páran emlékeztek is még rá. Gyanítom, hogy manapság is lehet hasonló termékeket vásárolni (korábban a nagy lábujjra húzható mágneses gyűrű volt sláger), ami az akupunktúrát hívná segítségül. Bárhogy is hívják, a lényege ugyanaz: minél egyszerűbben, minél többet fogyni valami haszontalan termék megvásárlásával.
Szóval ezt a két kis bigyót a fülbe kell tenni és 6 héten át hordani. Felkeléskor rögtön a fülre kell helyezni, de alvásidőben le kell venni. A cucc azt ígéri, hogy amikor megkísért bennünket a nagy zabálás kisördöge, akkor kezdjük el nyomogatni ezt az izét a fülünkben, és ennek hatására nem leszünk éhesek.
Retro-biznisz
Némi nyomozás után kiderült, hogy a klipszet 28 évvel ezelőtt kezdték el gyártani nyolcféle színben az akkori NSZK-ban, és állítólag 10 ezer emberen tesztelték. Egy korabeli újságcikk szerint az összetétele szupertitkos (szerintem csak sima műanyag), és a súlya is pontosan meghatározott.
A korabeli tudósítás – kissé pontatlanul – így számol be a klipsz hatásáról: “A fülben lévő yang és ying hideg zónák találkozásánál lévő idegvégződéseket blokkolja a klipsz, s ezáltal csökken a nyálelválasztás, kevesebb lesz a gyomorsav, gyengül az éhségérzet”.(Forrás)
A puding próbája ugyebár…
Szívesen tesztelem magamon a szokatlan egészségügyi termékeket, és mivel úgy sejtettem, hogy 10 ezer ember nem tévedhetett, gondoltam, teszek én is egy próbát. Hősies küzdelmek árán, némi tükör majd a férjem segítségével felapplikáltuk a fülemre a klipszet. Az első gondom rögtön itt adódott: bár van egy részletesnek tűnő termékleírás a dobozban, de hogy hol is kellene a zabálási pontomat nyomnia a klipsz két végének, az nem volt egyértelmű.
Oké, akkor jöhet a második felvonás: legyen rajtam egész nap, és ha beiktatnék némi nutellás kenyeret, vagy átcsábulnék a szemközti cukrászdába, akkor csak finoman meg kell nyomni a klipszet, és majd varázsütésszerűen elmúlnak a bűnös vágyak. Az elmélet egyszerű, gyakorlatba viszont nehezen tudtam átültetni.
Az a szomorú igazság, hogy nagyjából 20-25 percig tarthatott az önkéntes kísérlet, mert többszöri állítgatás után is annyira nyomta belülről a fülemet a klipsz vége, hogy vinnyogtam, mint egy kismalac, és csak a tűszúrásszerű fájdalomra tudtam koncentrálni. Mivel szabályos lyukat vágott a fülembe, így el sem tudom képzelni, hogy bírta ezt élő ember 6 hétig használni. Igaz, enni sem nagyon volt kedvem mellette, mert idegrohamot kaptam ennyi idő alatt. Lehet, hogy tényleg hatásos?
Mit mond a természetgyógyász?
Szabó Gábor, természetgyógyász, mozgásterapeuta rövid, de annál velősebb véleménye szerint: “Ahogy látom, a gyomorpontra helyez nyomást, hát attól ember még nem nagyon fogyott. Ráadásul kevesebb gyomorsavval rosszabb lesz az emésztés is. Többet árt, mint használ”.
De van itt más is
Bizony, bizony, nem csalás, nem ámítás, a termékben egy étrendi ajánlás is szerepel. Merthogy csak 1200 kalóriás étrenddel együtt működik a fogyókúrás csoda. Oké, nem túl korszerű, de akkoriban legalább nem áltatták azzal a fogyni vágyókat, hogy életmódváltás nélkül le lehet adni a plusz kilókat.
S hogy mit írt a korabeli újság a tapasztalatokról!
“- Nekem jó tapasztalataim vannak a klipsszel kapcsolatban — meséli Szili Ferencné, aki idáig egy hónapon át viselte napi hat-hét órán át mindkét fülében a klipszet. Minden nehézség nélkül fogytam három és fél kilót, s kimondottan nem is diétáztam. Nagyon jó az étvágyam, még a vasszöget is meg szoktam enni, ha megmarad — neveti el magát, majd hozzáteszi: – igaz azonban az is, hogy az ember tudatában helyet kap az a meggyőződés, „hogy fogyni fogok, mert a klipszet hordom. (…) Egy magát megnevezni nem kívánó hölgy viszont úgy nyilatkozott, ő nem tapasztalt semmilyen hatást. Igaz, csak három hétig hordta a klipszet, s a bal füle is érzékeny volt a fülbevalóra”.
Forrás ITT
Kiemelt kép: Fortepan (Urbán Tamás, 1990.)