Ismerős ezek a könyvek?
Nektek is megvolt a Búvár zsebkönyv sorozat? A Vadvirágokra emlékszel?
Csapody Vera neve az én korosztályomnak legalábbis biztosan ismerős, hiszen sok, a természetet szerető család könyvespolcán volt megtalálható a 70-es és 80-as években egy-egy olyan könyv, amelyhez ő készítette az illusztrációt.
Csapody Vera a XX. század legnagyobb európai növényismerője és rajzolója. Olyan gazdag életművet hagyott maga mögött, ami – ha csak a számokat nézzük – egészen elképesztő. Hat évtizedes munkássága során megközelítően 12 ezer akvarellt, 3 ezer táblarajzot készített, és több mint 20 könyv társszerzője volt, emellett számtalan önálló dolgozat, tanulmány, televíziós és rádiós szereplés köthető hozzá.
De Csapody Vera élete is olyan kalandos és színes volt, ami már-már filmvászonra kívánkozik.
A Csapody családban az orvos édesapa, Csapody István nemcsak a szemészet terén ért el kimagasló eredményeket, hanem a tudományos ismeretterjesztés és nyelvészet terén is maradandót alkotott.
Az édesanya, Allaga Vilma pedig a művészetek, különösen az akvarell festészet iránt volt fogékony. Visszaemlékezések szerint csodálatos szépségű lepke-akvarelleket készített.
Csapody Vera édesapja által került közelebb az erdei – és mezei növényekhez, és családja biztatására kezdte el ezeket megörökíteni, lefesteni 1912-től.
A család 8 gyermeke közül Vera született meg elsőként 1890-ben, és akkoriban szinte egyedülálló módon került be a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakára, ahol 1913-ban lediplomázott. Az egyetemen gyakornoki állást is ajánlottak számára, ám édesapja korai halála miatt gondoskodnia kellett kisebb testvéreiről, ezért tanárnak állt. Így vette kezdetét egy közel négy évtizedes pedagógusi munka: lányokat oktatott a Sacré Coeur (Szent Szív Társaság) apácarend Sophianum nevű intézetében, 10 évig pedig az intézmény igazgatója is volt.
Tanári pályafutása alatt kedvelt elfoglaltsága volt a festés, főleg növényekről készített akvarelleket. Kezdő tanárként még az iskolában rendezett akvarell képeiből egy kiállítást, amire tudtán kívül meghívták Jávorka Sándort, a neves botanikus-flórakutatót, a Magyar Nemzeti Múzeum Növénytárának munkatársát, későbbi igazgatóját. Jávorka a kiállítást követően felkérte Csapody Verát, hogy készülő művéhez növényi ábrázolásokat készítsen.
Ezzel a felkéréssel egy 40 évig tartó munkakapcsolat indult el útjára, amely páratlan műveket hagyott az utókorra. Csapody Vera négy év alatt – a tanítási órákat követően – Jávorka irányítása alatt elkészítette a történelmi Magyarország teljes magyar flórájának tusrajzát. 1932-ben pedig, hogy ne csak a növények másolója, hanem tudója is legyen, a szegedi Ferenc József Tudományegyetem matematika-természettudományi karán botanikai doktorátust is szerzett.
Monumentális művük, A magyar flóra képekben (Iconographia Florae Hungariae) című könyv elkészülte után a hazai középiskolai „természetrajz”-könyvek, növénytani közlemények, Csapody Vera illusztrációval láttak napvilágot hat évtizeden keresztül. Csak néhány az ismertebb könyvek közül: A magyar flóra kishatározója, A magyar flóra képekben, az Erdő-mező virágai, a Közép-európai dísznövények színes atlasza.
A háborút követően 34 éves tanárság után, távoznia kellett munkahelyéről, és szintén Jávorka meghívására lett a Természettudományi Múzeum Növénytárának tudományos főmunkatársa 1966-ig, nyugdíjba vonulásáig. Számos gyűjtőúton vett részt, melynek keretében bejárta az egész Kárpát-medencét, és a sorra készültek a növényekről, virágokról a rajzok, akvarellek, tusrajzok.
Sőt, éveken át ő maga is gyűjtötte és csíráztatta a magokat, így készült el az egyedülálló és hazánkban elsőnek számító Csíranövény-határozót. Csapody mindig élő növény után dolgozott és semmit sem változtatott azon, amit látott. Munkáiban tökéletes természethűségre, aprólékos pontosságra törekedett, így méltán lett századunk egyik legismertebb növényillusztrátora.
Kevesen tudják, de Csapody Vera rendszerbe rendezte és lerajzolta gyakorlatilag a teljes magyar gyógynövényállományt is. Megfestette a Gyógyító növényeink-et (Rápóti Jenő-Romváry Vilmos. 1967.), és illusztrálta a Farmakológia c. egyetemi kézikönyvet, mindkettő az 1948-ban megjelent Magyar gyógynövények (1948) színes kötete (190 akvarell) folytatásának tekinthető.
Emlékszem, hogy ez a könyv a kezdetektől fogva ott volt anyósom drogériájában, amíg sajnos a drogéria bezárását követően “rejtélyes” módon nyoma veszett ennek is. Sajnálom, mert ezt a könyvet igen nagy becsben tartotta anyósom.
Csapody Vera egyébként hihetetlen munkabírásról tett tanúbizonyságot, szinte az utolsó pillanatig dolgozott. 1973-ban Debreczy Zsolttal együtt még belevágott egy kb. 4500 mérsékelt égövi fás növényt 5000 táblán bemutatni szándékozó óriásműbe (Dendroatlasz), amely végül torzóban maradt.
Egyszerűség és alázat, hivatástudat és kötelességteljesítés, amihez mérhetetlen szorgalom és szeretet társult- talán ezekkel a szavakkal lehetne leírni Csapody Vera életét és munkásságát. Önmagáról szakmai pályájának csúcsán is szerényen így vallott:
„én mindig azt mondom, hogy növényrajzoló vagyok, tehát nem művész, s nem is tudós, hanem a természetnek egy alázatos másolója. Az én munkám a megfigyelés és a valósághoz hű visszaadás.”