Amikor fogjuk magunkat és áttérünk az egészséges életmódra, az első dolgunk egyike, hogy a fehér kenyeret teljes kiőrlésűre, míg a fehér rizst barna rizsre cseréljük. De miért?
Vajon honnan ez rendíthetetlennek tűnő elképzelés arról, hogy a barna rizs egészségesebb a fehér rizsnél?
Amikor terhességi cukorbetegséget diagnosztizáltak nálam, a diabetológus a kezembe nyomott egy kis információs füzetet, ahol feketén-fehéren a tudomásomra volt hozva, hogy a fehér rizs bizony nincs jó hatással a vércukor szintemre, ezért jobban teszem, ha a barna rizst preferálom. Szerintem azzal az alaptézissel a legtöbb egészséges étrendre törekvő ember tisztában van, hogy a barna rizs alacsonyabb glikémiás indexszel rendelkezik, mint a fehér rizs, vagyis – ha szem előtt tartjuk a kiegyensúlyozott vércukorszintet – akkor inkább a barna rizst tartalmazó zacskót választjuk a boltokban.
Barna vagy fehér?
Emellett az sem újdonság, hogy a barna rizs előállítása során csak hántolás történik, míg a fehér rizsről a korpát és a csírát is lecsiszolják, aminek következtében az értékes anyagok (pl. a rostok) mennek veszendőbe. A barna rizs tehát egészségesebbnek tűnik, hiszen a rizsszem egészét tartalmazza, nemcsak annak magját.
Csakhogy hiába a tápanyagtartalom, ha a barna rizs külső rétegében található fitinsav megakadályozza annak felszívódását. És itt rögtön álljunk is meg egy szóra!
Fitinsav?
A fitinsav egy olyan speciális természetes anyag, amely a növények magvaiban található, és az étkezés során károsítja a vas, cink és a kalcium felszívódását is. A barna rizs sok fitinsavat tartalmaz, amitől áztatással és fermentálásssal lehet némiképp megszabadulni, illetve az étkezésekben a hozzáadott C-vitamin is csökkentheti ennek az anyagnak a mennyiségét. Persze az átlagember ezeket a régi eljárásokat nem használja, hiszen nem is tud többnyire róluk. Helyette CSAK barna rizst eszik, mert az egészséges. Legalábbis úgy hallotta.
Inkább a fehéret?
Emiatt aztán a szakemberek inkább azt javasolják, hogy ha nem áztatunk és fermentálunk, akkor valójában jobban járunk, ha inkább a fehér rizst emeljük le a polcról, hiszen ennek előállítása során a káros anyagoktól és a rosttól is megszabadítják a rizsszemeket. És itt megérkeztünk a másik kényes kérdéshez, a rosttartalomhoz. Mi lenne ezzel a baj? Hiszen úton útfélen azt hallhatjuk, olvashatjuk, hogy milyen fontos a megfelelő rostbevitel.
Valóban fontos, ugyanakkor nem hallgathatjuk el a túlzott rostbevitel okozta kellemetlen mellékhatásokat sem: a rossz közérzetet, felfújódást, puffadást és a megterhelt emésztőrendszert.
És mit együnk, ha vigyázni akarunk a testsúlyunkra? Vessünk egy pillantást erre a táblázatra!
A kalória és szénhidrát tartalmukat elnézve nem mondhatnánk, hogy a barna rizs jobb lenne a fehér rizsnél, ugye?
Nem ördögtől való!
A fehér rizst – ésszerű adagban – igenis be lehet illeszteni az étrendünkbe, csak ügyeljünk arra, hogy kombináljuk ügyesen más táplálékokkal.
Őszintén! Ki az, aki csak önmagában eszik rizst egy étkezésre? Többnyire húst és különféle zöldségeket, savanyúságot is teszünk a tányérra mellé, ami csökkenti a fehér rizs egyébként magas vércukorszint emelő hatását, ráadásul ez esetben nem kell számolnunk a barna rizs káros hatásaival sem (pl. nehezebb emésztés). Azt pedig csendben teszem hozzá, hogy vizsgálatok bizonyították, hogy a kihűlt, és pár órán át hűtőben tartott fehér rizs GI értéke drasztikusan lecsökken.
Szakértők szerint jobb lenne, ha a rizs szénhidráttartalma helyett inkább azzal foglalkoznánk, miben sütjük, készítjük el a mellé tálalt táplálékainkat. Japánban és Kínában – ahol korábban magas ch-tartalmú fehér rizs alapú táplálkozás volt jellemző – alacsony volt a kettes típusú cukorbetegség előfordulása. Amint áttértek azonban a növényi olajok használatára, drasztikusan megemelkedett a kettes típusú cukorbetegségben szenvedők aránya.
Nem kell tehát feketén-fehéren gondolkodnunk, fogyasszunk minél többféle rizst ésszerű mértékben, és ne essünk abba a hibába, hogy a fehér rizst gonosznak állítjuk be, míg a barna rizst tartjuk az egyedüli üdvözítő köretnek a tányérunkon.
Forrás ITT