Ismeritek a lassan már klasszikussá váló szállóigét, ugye?
“Minek lejárati időt írni a Nutellára? Személy szerint senkit sem ismerek, akinél valaha is megromlott volna”.
Azt hiszem, ez valóban így lehet. Én kénytelen vagyok drasztikus megoldással kezelni ezt a dolgot: nem vásárolok belőle, mert egy kibontott Nutella csak arra csábítja az embert, hogy kanállal járjon rá folyton. A Ferrero úgy tűnik, valamit nagyon eltalált.
Michele Ferrero Olaszország egyik leggazdagabb embere volt, édesipari cégbirodalmának köszönhetően milliárdok felett rendelkezett, neve pedig szinte eggyé forrt a Nutellával.
A Nutella egyébként egy kényszer szülte ötlettől vezérelve látta meg a napvilágot: mivel a második világháború után nehéz volt kakaóhoz jutni Olaszországban, viszont a helyi mogyorótermesztés bőséges nyersanyagot szolgáltatott, ezért őrölt mogyoróval helyettesítették a kakaópor egy részét. Így született meg ez a selymesen kenhető, milliókat megbolondító krém, amely kezdetben Supercrema néven került forgalomba. Michele Ferrero végül 1964-ben átkeresztelte a Nutellára. Napjainkban a cég 365 ezer tonnát ad el belőle évente. Te jó ég! Hihetetlen szám!
De mit is adnak el nekünk a nutellás üvegben?
Elég, ha belepillantunk ebbe a rövid videóba, és máris fény derül arra, hogy a Nutella sajnos nem az az élelmiszer, amit nagykanállal kellene ennünk.
A Nutella fele ugyanis egyszerű cukor. Ezt öntik nyakon jó nagy adag pálmaolajjal, egy kevés mogyoróval, ugyanennyi sovány tejporral, zsírtalanított kakaóporral, végül egy kis emulgeálószer következik. No, és persze egy csipetnyi vanília aroma.
Persze Ferrero nevéhez számtalan jól ismert nyalánkság köthető: ilyen a gyerekek kedvence, a Kinder csoki, a Mon Chéri, Pocket Coffeet és a szintén nagy népszerűségnek örvendő Ferrero Rocher.
A Nutella atyjáról kevesen tudják, hogy mélyen hívő katolikus volt, aki a Ferrero sikerét is Szűz Máriának tulajdonította.
A cég alapításának 50. évfordulóján Michele Ferrero erről így beszélt:
“A Ferrero sikerét a lourdes-i Szűzanyának köszönhetjük. Nélküle nem vittük volna sokra”. Ezt olyannyira komolyan is gondolta, hogy állítólag a világ összes Ferrero üzemében megtalálható a jelenésekben látott “fehér hölgy”, a Szűzanya szobra, és maga Michele Fererro minden évben elzarándokolt top menedzsereivel a lourdes-i kegyhelyhez. Sőt! Cége dolgozóinak is szervezett látogatásokat Lourdes-ba.
1858-ban egy 14 éves gyermek, Bernadett, a Lourdes melletti Massabielle-sziklafal barlangmélyedésében 18 alkalommal látta megjelenni a Boldogságos Szűz Máriát. A lourdes-i jelenések színhelye, a világ egyik leglátogatottabb Szűz Mária-búcsújáró helyévé vált, Bernadettet pedig – Soubirous Szent Bernadett néven – szentté avatták 1933-ban.
Céges pletykák szerint a Ferrero Rocher isteni bon-bonjainak kifejezetten szoros kapcsolódása van Lourdes-hoz. Nézzétek csak a képeket!
A jelenések helyszíne Lourdes-ban:
A Ferrero Rocher:
Állítólag a Ferrero Rocher-t nem más, mint a lourdes-i szentély sziklás kőbarlangja (Rocher de Massabiell) ihlette.
Szerintetek igaz lehet ez a pletyka?
Ha további érdekességeket szeretnétek a Nutella atyjáról olvasni, kattintsatok át Andi blogjára!
Forrás ITT