2018-tól tilos lesz a Vatikánban dohányt árusítani– olvashattuk nemrégiben a meglepő hírt. Számomra inkább az volt furcsa, hogy eddig lehetett ilyesmit vásárolni. No, de hogy mi vezetett ehhez a szigorú lépéshez?
Ferenc pápa döntésének oka nagyon egyszerű: a Szentszék nem támogathat olyan tevékenységet, amely károsítja az emberek egészségét – jelentette be Greg Burke szóvivő.
Ennek kapcsán merült fel bennem a kérdés, hogy vajon hogy is áll az egyház a cigisdobozba rejtett élvezethez. Némi kutakodás után kiderült, hogy a katekizmus a következő iránymutatást adja a cigaretta-alkohol kérdésében:
“2290. A mérsékletesség erénye arra indít, hogy kerüljünk minden túlzást az evésben-ivásban, az alkohol, a cigaretta és a gyógyszerek fogyasztásában. Súlyosan vétkeznek, akik ittas állapotban vagy a gyorsaság mértéktelen élvezetétől indítva mások vagy saját biztonságukat veszélyeztetik az utakon, a tengeren vagy a levegőben”. (Forrás)
Úgy tűnik, itt szó nincs tiltásról, inkább a mértékletességen van a hangsúly, vagyis ne essünk túlzásba a cigarettázással sem.
A 17. században ugyanakkor már két pápai rendelet is tiltotta az igencsak népszerűvé vált dohányzást, amelyet a hívek a templomi szertartás alatt is gyakoroltak. Ennek oka azonban elsősorban az épületek- és nem az emberek védelmét szolgálta. A pápák ekkoriban attól féltek, hogy a templomok, katedrálisok drága festményei, márvány alkotásai elszíneződnek, bekoszolódnak a pöfékeléstől.
XIII. Benedeket az is rettentően bosszantotta, hogy a hívek ki-kiugrottak egy kis pöfékelésre a miséről, ezért kiközösítéssel büntette azt, aki nem bírt ellenállni a dohány adta élvezetnek. Csak halkan jegyzem meg: ő maga is imádta a tubákolást.
IX Piusz állítólag annyira szerette a tubákot, hogy naponta többször is kénytelen volt a papi reverendáját átvenni, mert az folyton bekoszolódott a dohányportól. Talán nem véletlen, hogy pont az ő pápasága alatt a pápai állam monopóliumot hirdetett a dohánykereskedelemre. 1863-ban pedig létrehozták a Só és Dohánykereskedelem Pápai Igazgatóságát, melynek többek között a dohányipar rendbetétele volt a feladata.
A pápák sorában voltak IX. Piuszon kívül is voltak még páran, akik nem vetették meg a dohányzást: X. Szent Piusz tubákolt és szivarozott, XI. Piusz szivarozott, XXIII. János pedig már a cigarettát részesítette előnyben. XVI. Benedekről azt suttogták, hogy ő sem veti meg a cigarettát: egyszer állítólag elmélyülten szívott egy Marlborot a vatikáni kertekben sétálva.
2002-ben II. János Pál már rendeletben tiltotta meg a dohányzást a Vatikán területén továbbá a Vatikán ellenőrzése alatt álló helyeken, ugyanakkor a a dohánytermékek igencsak busás hasznot hoztak a Vatikáni kasszába. Állítólag évi 10 millió euróval a cigarettaárusítás az előkelő második helyen áll a vatikáni bevételi források között a benzin után.
S hogy mitől volt ekkora üzlet a dohány?
Ennek az az oka, hogy a Vatikánban nincsenek adók, így itt jóval olcsóbbak a dohánytermékek, ráadásul a vatikáni alkalmazottak – a nyugdíjasok is -, havonta öt karton cigaretta vásárlására voltak jogosultak a városállamon belüli exkluzív boltokban.
Úgy tűnik, a cigi-kánaánnak tehát vége. A tilalom ugyanakkor nem vonatkozik a Szent Péter tér bárki által szabadon látogatható térségére, és egyelőre nem terjed ki a nagy méretű szivarra sem, amelynek füstjét nem tüdőzik le.
Nem záródott be tehát minden kiskapu.
Kép forrása:
Alexandre Dulaunoy Smoke this, my dear colleague… via photopin (license)