A “Mi legyen ebédre/vacsorára/reggelire?” kérdésre egy héten egyszer garantáltan azt válaszolják a kölkök, hogy palacsinta.
Már meséltem róla, hogy én lisztmániás vagyok. Szerintem ember nincs a Földön, akinek ennyi liszt sorakozik a polcán, mint nekem. Ha most belesnél a spejzomba, akkor ezeket a liszteket találnád:
kukoricaliszt, tótkomlósi kenyérliszt, zabliszt, teljes kiőrlésű tönkölyliszt, fehér tönkölyliszt, hajdinaliszt, kókuszliszt, barna rizsliszt, kölesliszt, teljes kiőrlésű tönköly rétesliszt, bambuszrost liszt, Szafi ropogós kérgű kenyérliszt, Szafi nyújtható édes lisztkeverék, Kilófaló kenyérliszt.
Amikor eljön a palacsintasütés ideje, akkor aztán igazi mindent bele palacsintatésztát keverek. Az aktuális liszt felhozatalnak megfelelően.
Az abszolút kedvenc a hajdinaliszt, amiből isteni palacsintát lehet sütni. A gyerekeknek felesben szoktam keverni búzaliszttel. Máskor teljes kiőrlésű liszttel készítem, kap egy kanálnyi zabkorpát vagy zabpelyhet és szelidítés gyanánt fehér tönkölylisztet is.
Csak szóda, tojás, egy pici eritrit és só megy mellé, és már kész is.
A napokban olvastam és nagyon jót derültem MaiMóni palacsintás posztján:
“A palacsinta ugyanis speciális étel; viszonyul készítőjéhez, megérzi, ha az fél tőle, és akkor juszt is odaég”- olvasom a posztban, és ebben tényleg van valami. Mint ahogy abban is, hogy a palacsintasütés műveletének több buktatója van. Ezek közül egyik kétségtelenül a palacsintasütő.
Sokunknak van otthon a nagymamaféle békebeli palacsintasütő. Én anyósomtól örököltem, és miközben számtalan új palacsintasütő jött és ment, ez a régi darab stabil pillére a háztartásomnak.
A hosszú nyelű, fekete palacsintasütő használatának van egy titkos adaléka, amit anyutól tanultam. (Persze, lehet, hogy ti is ismeritek és használjátok ezt a konyhai trükköt). Ha őszinte vagyok, nem tudom a magyarázatát, de működik.
Amikor bekevertem a palacsintatésztát, meggyújtom a gázt, felteszem a serpenyőt és öntök az aljára egy kis olajat. Erre jöhet bőven 2-3 evőkanálnyi só. Lassú tűzön elkezdem melegíteni, és hagyom, hogy fokozatosan elszíneződjön a só. Amikor már sötétedik a só, elzárom a gázt, és hagyom kihűlni.
Amikor kihűlt, kiöntöm a serpenyő tartalmát, vízzel átöblítem (itt nem szabad mosogatószert használni), és egy konyhai papírtörlővel áttörlöm.
Ekkor kezdődhet a sütés.
Ha ezt a módszert alkalmazom, soha nem sül le egyetlen palacsinta sem, bármelyik lisztből is készítem.
Érdemes kipróbálni!