Tele a piac olyan termékekkel, amelyek a cukorbetegeket és fogyni vágyókat célozzák meg. Ugyanakkor, sokszor nem derül ki ezek címkéjéből, hogy mennyit lehet belőlük fogyasztani. Sajnos – tapasztalatom szerint – a betegek pedig könnyen abba a tévhitbe eshetnek, hogy korlátlanul lehet enni például egy diabetikus csokoládéból vagy süteményből.
Light, paleo, cukorbetegeknek szánt?
Tovább nehezítik a helyzetet a termékcímkéken felbukkanó, az egészséges jelleget hangsúlyozni akaró hívószavak. A light és paleo jelzők, a “fogyókúrázók és cukorbetegek is fogyaszthatják” összetételek arra csábíthatnak, hogy bármennyit lehet ezekből enni. Attól azonban, mert cukorbetegek is fogyaszthatják, nem kell egyből 10 dkg-nyit megenni egy ültő helyünkben. Mint ahogy egy nem cukorbeteg számára sem ajánlott egy tábla csokit letolni az ebéd után.
Egy-két kockányi csokoládé, hetente egy kis szelet sütemény szépen beilleszthető bárkinek az étrendjébe, ugyanakkor senkinek nem válik hasznára, ha ész nélkül fogyaszt édességeket nap mint nap.
Másik komoly probléma, hogy sokszor összekeverednek a fogalmak a fejekben. Van, aki szentül meg van arról győződve, hogy a paleo termékek a cukorbetegek étrendjébe is könnyedén beilleszthetőek. Tévedés! A paleo termékekben például megengedett egy sor növényi édesítőszer (pl. a nádcukor, nádmelasz, datolyaszirup, rizsszirup), amelyek kifejezetten tiltólistásak egy cukorbeteg étrendjében.
És itt van a fruktóz, amelynek főleg az idősebb generáció körében töretlen a népszerűsége. Sok embernek elég sajnos annyi információ, hogy a hagyományos, régi cukorpótlót, a fruktózt látja feltüntetve egy kész terméken, és máris bátran veszi le a polcról és különösebb mérlegelés nélkül használja. Találkoztam már olyannal, aki emiatt a tévhit miatt igen súlyos állapotba került. Pedig nem tett mást, csak, amit a diabetológusa mondott: használta a fruktózt. Igaz, azt korlátlanul.
Nem mindennapi kenyerünk
Fontos megérteni, hogy bármilyen cukorpótlóról, édesítőszerről is van szó, ezek egyike sem arra való, hogy minden nap használjuk őket. A legbiztonságosabb és legésszerűbb étrendi javaslat, ha igyekszünk az édes iránti őrjítő vágyunkat szépen csökkenteni.
Csak pár adalék!
A korábban biztonságosnak kikiáltott fruktózzal szemben, amely alapvető cukorhelyettesítő a legtöbb diabéteszes háztartásában, ma már egyre több kritikai hang szólal fel. Azoknak például, akiknek magas a trigliceridszintje, inkább azt javasolják, hogy korlátozva fogyasszák az ezzel készült élelmiszereket.
És mi a helyzet a nyírfacukorral és eritrittel?
A nyírfacukor sokak számára kellemetlen emésztőrendszeri problémákat (puffadás, hányinger, émelygés) okoz. És bár a xilitről csak ódákat zengenek, azért érdemes megismerni egy 1985-ben készült tanulmányt is, amely kimutatta: a xilit bizony komoly változásokat idézhet elő a bélflóra baktérium arányaiban.
Ugye az rémlik – ha máshonnan nem, akkor a reklámokból -, hogy a bélflóra megfelelő összetétele alapjaiban határozza meg az egészségi állapotunkat?
Az eritrittel kapcsolatban 2002-ban bukkantak hasonló eredményre: a vizsgálat szerint a Staphylococcus és Enterobacteria nemzettséghez tartozó baktériumok túlszaporodását idézte elő az eritrit fogyasztása a bélflóra összetételében.
Elgondolkodtató.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy hajítsuk el ezeket a cukorhelyettesítőket. Egyszerűen csak tanúsítsunk önmérsékletet! Sem a cukor, sem pedig azok helyettesítésére szolgáló cukorpótlók, természetes édesítőszerek használatában nem szabad túlzásokba esni.
Miből mennyit?
Nézzük most meg, hogy a Magyarországon forgalomban lévő energiamentes (0 kalóriás) édesítőszerek milyen édesítő erővel bírnak, és mennyi a javasolt napi beviteli adagjuk (mg/testtömeg kilogramonként):
A tápértékkel bíró édesítőszerek közül a fruktóz, ami gyakran használt cukorpótló a diabéteszesek étrendjében. Ennek édesítőértéke a répacukorhoz viszonyítva közel 1, édesítésre naponta legfeljebb 20-25 g használható belőle!
Szintén az energiát adó édesítőszerek közé soroljuk az úgynevezett polialkoholokat, melyek édesítő ereje kisebb, mint a hagyományos cukoré. A következők tartoznak ide:
E 420 szorbit,
E 421 mannit,
E 953 izomalt,
E 965 maltit,
E 966 laktit,
E 967 xilit.
E-968 erythritol (eritrit)
Ezekből már akár 10-20 g-nyi elfogyasztása is emésztési problémákat okozhat (puffadás, hasmenés).
Amennyiben egy élelmiszerben 10%-nál több a hozzáadott cukoralkohol, azt jelölnie kell a termék címkéjének: „nagyobb mennyiség fogyasztása hashajtó hatású”.
A felhasználás mennyiségét egyébként a szabályozás a jó gyártási gyakorlatra bízza:
“Az előírása jó gyártási gyakorlattal (Good Manufacturing Practice, GMP) jellemzi ezeknek az édesítőszereknek a mennyiségi korlátozását, ami azt jelenti, hogy az édesítőszereknek nincs számszerűen rögzített felhasználási szintjük, azonban csak olyan mennyiségben szabad felhasználni őket, amelyre a kívánt cél elérése szempontjából feltétlenül szükség van, s nem vezeti félre a fogyasztót”-tájékoztat az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület honlapja.
Fontos tudni, hogy a cukoralkoholok szénhidráttartalmát is bele kell számolni a napi megengedett szénhidrát mennyiségbe!
Külön ki kell emelni az eritritet, hiszen a magyar szabvány szerint az energia- és szénhidráttartalma is nulla, és emésztőrendszeri problémákkal sem kell különösebben számolnunk a használatakor.
A cukoralkoholok általános szabálya, hogy napi mennyiségük ne haladja meg a 20-30 g-ot (tehát max. 2-3 dkg-ot).
Az “energiát adó” kifejezés egyébiránt arra utal, hogy ezeknek az édesítőszereknek az energiatartalma az esetek többségében a cukoréval azonos. Kivétel ez alól a xilit (vagy nyírfacukor), melynek 40 százalékkal alacsonyabb kalóriatartalma, mint a cukornak, és az eritrit, amely energiamentes.
Legyél tehát tudatos, és válassz okosan a vásárlásaidkor! Az édesítőszereket pedig csak a legszükségesebb esetben használd!