Hiába igyekszel elkerülni a cukrot, ha nem is tudsz róla, hogy épp olyan terméket fogyasztasz, ami hozzáadott cukrot tartalmaz. Úgy véled, ha nem szerepel rajta a cukor, akkor nincs is benne?
Előfordulhat, hogy a termékcímkén ezt olvashatod: glükóz-fruktóz szirup, izoglukóz vagy kukoricaszirup. Jobb, ha tudod: ez is a hozzáadott cukrot jelöli a termékcímkén, és naponta többször is fogyasztod tudtodon kívül.
HFCS-avagy a titokzatos összetevő
A kukoricaszirupot (HFCS, high fructose corn syrup avagy magas fruktóztartalmú kukoricaszirup) a csemegekukorica lisztjéből állítják elő, és nagy előnye a hagyományos cukorral szemben, hogy annál jóval olcsóbb alapanyag, tartósítószerként is remekel az előre csomagolt termékekben. Némi szépséghibája, hogy teáskanalanként 17 kalóriát tartalmaz. Az élelmiszergyártók természetesen le is csaptak az olcsó alapanyagra, ahol csak lehet, be is vetik a kukoricaszirupot.
Bár a az egy főre eső kukoricaszirup fogyasztásban magasan az amerikai lakosság vezet, azért nálunk is megkondították már a vészharangot korábban táplálkozástudományi szakemberek.
A kukoricasziruppal kapcsolatban ellentmondásos vizsgálatok születtek eddig. Van olyan kutatás (Journal of Nutrition), amely szerint a túlzott glükóz-fruktóz bevitel csökkentette a kísérleti egerek termékenységét és rövidítette élettartamukat; míg más vizsgálatok nem tudtak egyértelmű kapcsolatot feltárni például a kukoricaszirup fogyasztása és a cukorbetegség vagy egyéb betegségek között.
Maguk az üdítőgyártók is szívesen hangoztatják, hogy ez egy természetes hozzávaló a termékeikben, így aggodalomra semmi ok. Az egyik üdítőgyártó például az összetevők részletezésénél ezt írja :
“Az üdítőitalgyártásban a magas fruktóztartalmú kukoricaszirup (egy másik, tápértékkel bíró édesítőszer) is alkalmazható. Ezt hidrolízissel állítják elő a kukoricából nyert keményítőből. Ezeket a szirupokat a napóleoni háborúk idején fedezték fel, amikor Európa a britek tengeri blokádját nyögte. Megszakadt a nyugat-indiai cukorutánpótlás, s ez sokakat ösztönzött alternatív édesítőszerek kutatására. Az áttörés 1811-ben következett el, amikor Kirchhoff német tudós édes szirupot állított elő úgy, hogy búzakeményítőt főzött híg savban. Ezt az eljárást fejlesztették tovább a későbbiekben, és használják ma is világszerte”.(forrás)
Ez persze korántsem jelenti azt, hogy nyakló nélkül fogyaszthatjuk a kukoricaszirupot tartalmazó élelmiszereket.
A kukoricaszirup-bevitelről azt érdemes tudni, hogy ha zsírdús táplálkozással és mozgásszegény életmóddal párosul, az növelheti az elhízás valamint a cukor-és zsíranyagcsere zavarának kockázatát. Nagy mennyiségben tehát nem célszerű fogyasztani. A fő problémát a glükóz-fruktóz szirup fruktóztartalma adja, ami – a szakértők szerint – az étvágyat szabályozó hormonok kedvezőtlen befolyásolásával túlevésre késztet bennünket.
Mondhatnánk úgy is: meg-és beetetnek bennünket a kukoricasziruppal felturbózott ételek. Talán nem véletlen, hogy Michelle Obama állítólag azt nyilatkozta, sohasem adna kukoricaszirupot tartalmazó ételt a gyerekeinek.
Ezzel nem is lenne gond, ha a feldolgozott élelmiszerekben nem fordulna elő oly gyakran, s így – ha kontroll nélkül fogyasztjuk ezeket -, akkor már számottevő mennyiséggé nőhet a táplálkozásunkba bevitt cukor.
Semmiképp sem kell ugyanakkor szigorú aszkézisben tengetni napjainkat, egyszerűen csak továbbra is tartsuk magunkat a fő csapásvonalon, és minél kevesebb feldolgozott élelmiszert fogyasszunk, így jó eséllyel kerüljük el a feleslegesen bevitt cukrot.
S hogy mikben találsz nagy valószínűséggel kukoricaszirupot. Íme egy kis lista:
1. üdítőitalok
2. csokoládék, nyalókák, cukorkák
3. ízesített joghurtok
4. salátaöntetek
5. gyümölcskonzervek
6. gyümölcslevek
7. müzliszeletek
8. gabonapelyhek
9. pékáruk
10. rágcsálnivalók
11. energiaitalok, izotóniás italok
12. lekvárok, dzsemek
13. jégkrémek
Forrás: Táplálkozási Akadémia Hírlevél VI. évfolyam 5. szám, 2013. június