Csepregi-Molnár Nikolett neve Kisteleken egyet jelent a sporttal és a sport szeretetével. Fáradhatatlan mozgás koordinátora a helyi Fogyi Klubnak, amelyben heti két alkalommal tart tornát a formálódni vágyó hölgyeknek. Niki az interjú idején 23 hetes terhes, első gyermekét várja, és esze ágában sincs abbahagyni a mozgást.
VáltóTársak rovatom 3. interjúja következik.
EEC (Ez egy chopper, édes):– Mesélj kérlek magadról és a sportról!
Niki: – Soha nem volt a sport az életem része. Most, ahogy visszaemlékszem, a középiskolában folyton orvoshoz jártam anyukámmal, hogy felmentessem magam testnevelés alól, mert utáltam, és sajnos a tanárok sem szerettették meg velem a sportot. Az állandó futtatás…szóval inkább kiírattattam magam folyton. Mindig fájt a térdem (nevet).
Utána azonban elkezdtem sportolni, megszerettem és elkezdtem futni (nevet) neked köszönhetően.
2008 óta kezdtem el igazán a sporttal foglalkozni, ekkor végeztem el az aerobik edzőit, ezen belül a gyerek aerobikot. Ezt igazából csak azért, hogy legyen egy másodállásom. Aztán az óvodában elkezdtem gyerekekkel foglalkozni, heti egy alkalommal tartottam Pöttöm tornát. Ekkortól kezdtem el én is tornázni.
EEC: – Miért vágtál bele az aerobik edzői képzésbe?
Niki: – Csak a gyerekek miatt, mert mindig is óvónő akartam lenni. Mindkét kisteleki óvodában én tartottam a gyerek aerobikot, közben átjártam Balástyára. Ezt kb. 3-4 évig csináltam. Ezeknek a finanszírozása pályázati pénzekből történt. Előfordult olyan, hogy nem volt pályázati lehetőség, ekkor szülők fizettek, de az nem volt jó, mert nem tudott rész venni a teljes csoport, ami nekem nem tetszett.
Volt aztán egy év (2012-13-ban), amikor fogyni és izmosodni szerettem volna, és egy budapesti személyi edző segítségével csináltam végig egy diétát, ami mellett kondiztam. Tőle kaptam az étrendet, én meg küldtem magamról a képet, és mindig konzultáltunk, hogy mennyit fogytam Ekkor lementem 54 kg-ra, ami pont megfelelő volt számomra, nem voltam csontsovány, hanem kellőképp izmos voltam.
Utána kerestek meg a kisteleki EFI-től (Kisteleki Egészségfejlesztési Iroda), hogy át kellene venni a futóklubot, mert aki vezette, az elment szülni. Én meg akkor kerestelek meg téged, hiszen azt sem tudtam, mi az a futóklub. Maga a futóklubos foglalkozás igazából egy kis futás volt, de inkább erősítő jellegű tornát kellett tartanom. Ezt 3 hónapon keresztül vezettem heti 2 alkalommal.
EEC: -Te akkor még egyáltalán nem futottál?
Niki: – Nem (nevet), nem futottam. Soha nem felejtem el, amikor először elvittél futni. Életemben először 6 km-t futottam. Piszok kemény volt, de megcsináltam. Utána aztán jó darabig veled futottam heti 2-3 alkalommal. A 3. futás – emlékszem – már 8 km volt Ópusztaszer felé. Konkrétan meghaltam, arra is emlékszem, de nagyon élveztem. Utána jött az, hogy fussuk körbe a Balatont csapatban. Már az ötlettől is égnek állt a hajam: most kezdtem el futni, de már fussam körbe a Balatont? És azt is megcsináltam. Egyébként soha nem gondoltam volna, hogy megszeretem a futást, de jó volt, tényleg nagyon jó. Most is sírva fakadok, ha visszagondolok rá.
Aztán felkértek, hogy csináljam a Fogyi Klubot heti 2 alkalommal. Ez szintén 3 hónapig tartott.
Miután megtudtam, hogy kisbabát várok, visszafogtam a futást: a 7-8. hétig futópadon kocogtam 3-4 km-t. Utána – ahogy a pulzusom elkezdett a futás alatt emelkedni – muszáj volt arra is figyelnem, hogy a ne menjen 140 fölé. Ekkor váltottam: egy kis kocogás, egy kis séta. A 8. héttől a 12. hét végéig egyáltalán nem futottam, mert úgy éreztem, hogy nekem most ez nem kell. Ekkor indult (2016 októberében) a Fogyi Klub újra. Itt már heti kétszer megy a torna, amit újra elvállaltam. Emellett pedig heti egy alkalommal tartok a kisteleki görkorcsolyás gyerekeknek erőnléti edzést.
EEC: -Hogy vezényled le a csoportnak a tornát? Mutasd be kérlek!
Niki: – Egy kis gimnasztikai bemelegítéssel kezdünk, amit én is csinálok, kivéve az ugrálós részeket, mert a pulzusom emelkedni szokott. Itt csak láb-, sarokemelgetést csinálok. Ez után állomásos gyakorlatok következnek: 4 állomás jön, és egy állomáson belül két erősítő gyakorlat, a lezáró harmadik rész pedig közös, kardio-jellegű feladat. Ezt szintén nem csinálom, helyben járok vagy kocogok. Haserősítést, statikus tartásokat sem csinálok természetesen, ezek helyett inkább a háterősítéssel foglalkozom.
EEC:- Az orvosod mit javasolt a sporttal kapcsolatban?
Niki: – Az orvosomnak említettem, hogy futottam, ő azt mondta, hogy a futást nem ajánlja terhesen. Inkább a szobabiciklit, amin változtathatom az ellenállást. Én meg azt gondolom, hogy a kismama ezt úgyis érzi: hogy mi az, ami neki jó. Onnantól fogva, hogy terhes lettem, nem azért nem futottam, mert nem bírtam volna, hanem bennem volt azért egy félsz. Igaz, hogy olvastam cikkeket arról, hogy aki előtte futott, az futhat nyugodtan a terhessége alatt is, de tartottam a futástól. A tornával kapcsolatban is így gondolom. Míg az elején ugyanazzal a lendülettel csináltam, most hogy a 22. hetet betöltöttem, már lassabban, óvatosabban kivitelezem a gyakorlatokat. A 20.hétig csináltam, amit lehetett, de most már nem csinálom végig az 1 perces gyakorlatokat. Most úgy gondolom, hogy ha véget ér a Fogyi Klub-torna, akkor áttérek az egyszerűbb kondizásra: 2-3 kg-os kézi súlyzókkal, és a futópados sétákra.
EEC: – A környezeted mit szól hozzá, hogy ilyen aktív kismama vagy?
Niki:- Nagyon büszkék rám. A tornán is nagyon ösztönző sokaknak az, hogy kismamaként én is csinálom a gyakorlatot, így ha valaki nagyon elfárad, ránézek, és mondom, hogy: „Gyerünk, csináljad! Van még 15 másodperc! Képes vagy rá!”
Negatív hangok tehát nincsenek, csak aggodalmaskodók: néhányan féltenek, de mindig elmondom, hogy érzem azt, hogy mi az ami jó nekem és mi az, ami nem.
EEC:- Mi lesz, ha megszületik a gyermeked?
Niki: – Bízom benne, hogy végig tudok tornázni. Ha vége lesz a Fogyi Klubnak, el szeretnék néha menni edzőterembe kondizni, hogy ne legyek otthon a négy fal között. Igazából ez fog hiányozni: a társaság. Úgy tervezem, hogy lesz egy kis futópados séta, bicikli. Vannak persze az interneten is kismama tornák, azok is nagyon tetszenek, szívesen csinálom őket. Aztán szeretnék most már a gátizomerősítéssel még jobban foglalkozni. Ezt a Fogyi Klub tornába is beiktattam egyébként. Később szeretném majd tanfolyamon elsajátítani az intimtornát.
A szülés utáni regeneráció után természetesen újra szeretném folytatni a tornát, és utána -ha már a babát is be lehet vonni-, akkor mindenféleképpen megteszem.
EEC: – Hogy változott meg az étrended, amióta kisbabát vársz?
Niki: – Szerencsére nem mondhatom, hogy kívánós vagyok. A két kezemet összeteszem, mert egyébként elhíztam volna már nagyon.
Mindig odafigyeltem rá, hogy mikor mit és mivel eszem, mert muszáj. A szénhidrátot számolgattam. Bevallom, hogy amikor teherbe estem már nem annyira figyeltem a szénhidrát számolgatására, volt hogy Nutellát Nutellával ettem.
Nem mondanám, hogy kívánós voltam, csak úgy voltam vele, hogy kismama vagyok, egyébként is jönnek rám a kilók, és ez nem fog látszódni. Hát, de.
Volt bizony olyan hideg, téli nap, amikor dolgoztam (Niki egy cukrászdában dolgozik), és elkezdtem forrócsokizni, süteményt enni. Három vagy négy nap után ráálltam a mérlegre, és 2 kg-val többet mutatott, mint előtte. Onnantól fogva mondtam, hogy ez nekem nem kell. Én szép kismama akarok lenni, jól akarok kinézni, és onnantól fogva visszaálltam a normál étkezésre.
EEC: – Milyen ételek, alapanyagok fordulnak meg gyakrabban a konyhádban?
Niki: – A rizs sokszor szerepel az étrendemben, kedvelem az aszalt gyümölcsöket, a gránátalmát, a batátát nagyon. Hetente párszor használok magvakat, diót is.
Kedvelem a lenmaglisztet, az olajokból a lenmagolajat naponta fogyasztom. Az ételemre rácsöpögtettem.
Szoktam kenyeret sütni magvakkal, többféle liszttel.
Ebédre gyakran fogyasztok frissen elkészített csirkemellet zöldségekkel vagy összepárolom az almát az édesburgonyával, ami köretnek kiváló. Uzsonnára szívesen fogyasztok egy kis gyümölcsöt.
EEC: – Hogy érzed most magad a bőrödben? Milyen érzés kismamának lenni?
Niki: – A babavárás minden percet örömmel élem meg. Igen, vannak kicsit nehezebb napok, de a derékfájás is ennek a csodának a része. Imádok terhes lenni!
EEC: – Köszönöm szépen, Niki a beszélgetést, és hogy megosztottad velünk tapasztalataidat!