A Napló
Hetek óta olvasom Radnóti Miklósné naplóját. Minden este nagy-nagy levegőt kell, hogy vegyek, és óvatosan kezdem csak a sorokat befogadni, hiszen cseppet sem könnyű olvasmányt választ az, aki kézbe veszi ezt a kortörténeti dokumentumot.
Ha romantikus, legendás szerelmi történetet keresel, vagy valamilyen idealizált álomkép jár a fejedben, ha Radnótiék házasságára gondolsz, akkor különösen nagy meglepetés fog érni, ahogy egyre mélyebben megismerheted életük szinte legintimebb titkait. Zavarbaejtő őszinteség és egy gyűlölködő, a rettegést kibontó korszak hangulata lebeg a visszaemlékezés sorai mögött. Fanni megkapó őszinteséggel ecseteli a nehézségeket, a pénztelenséget és a kapcsolatukba férkőző folyamatos elégedetlenséget.
Gyarmati Fanni még hajadon volt, amikor 1935. február 10-én belekezdett a naplóírásba. A naplót barátjuktól Gyarmati Lászlótól kapták, hogy Fanni gyorsírással papírra vethesse a mindennapok eseményit. A naplót 1946-ig írja. Az utolsó bejegyzés Radnóti újratemetését követően születik meg.
A napló kéziratba való átültetése a 70-es-80-as években történt meg: Radnótiné maga gépelte le a teljes anyagot, később egy volt gyorsíró-tanítványát is bevonta a munkába.
Számtalan érdekesség közül lehetne szemezgetni, ha be szeretnénk mutatni a Naplót, de itt és most egy olyan témát választok, amely egyrészt hű marad az Ez egy chopper, édes blog alap tematikájához, másrészt talán kevéssé ismert a nagyközönség előtt is.
Modern nők
Ferencz Győző, aki a kéziratokat sajtó alá rendezte, említette meg egy Magyar Narancs-interjúban, hogy Gyarmati Fanni nemzedékéből mintegy hetven nő jelenik meg a Naplóban. Ők olyan modern nők, akik tornáznak és síelni járnak, meztelenül napoztak-emellett persze munkába jártak, és aktívan bekapcsolódtak az irodalmi-politikai közéletbe is.
Fanni is közéjük tartozott. Összeszedtem pár érdekességet, hogy mi mindennel foglalkozott ez a modern, az egészségére is figyelő, különleges nő:
1. Szívesen járt teniszezni.
Már naplója elején egy júniusi bejegyzésben a következőket írta:
“Délután először teniszezünk.Olyan öröm, hogy megy egész jól, és nem vagyok nagyon ügyetlen, és olyan boldogság érezni a testemet feszülni és keményedni, és hogy van társam mindehhez. Ehhez is társam az én egyetlen Mindenségem”. (58.p)
2. Esténként tornázott
“Kérem Miket vacsora utáni tornára, és meztelenül vagyunk, látom milyen satnya és elhanyagolt minden izma, és úgy fáj nekem a háta görbesége, és hiába tartok hosszú magyarázatot, hogy ezt így nem lehet, mert állandóan elégedetlen vagyok a testi mivoltával, ő ezt kínzásnak veszi és sértődött(…)De hát ez igazán csak fontos kiegészítője lenne az életformájának, ha pár percet minden nap velem ugrálna”. (95.p)
Az esti torna gyakori része volt a hétköznapjainak, mint ahogy arra is gyakran kitért, hogy zavarja, hogy Miklós nem figyel az egészségére: görbén jár, és nyeszlett. Gyakran Fanni erőltette a közös kirándulásokat, a mozgást vagy a Dunán evezést, hogy Miklóst is rávegye egy kis testmozgásra.
3. Nem szerette a dohányzást
Fanniék igen élénk társasági életet éltek. Hol hozzájuk jártak vendégségbe, hol ők fordultak meg a korszak ismert és kevésbé ismert irodalmi alakjainál, művészeinél. Szinte mindennaposak voltak a kávéházi kiruccanások, felolvasó estek.
A társasági élettel járó üres fecsegést, az alkoholmámoros dalolást és a dohányzást viszont sokszor nehezen viselte. Különösen aggasztotta Miklós túlzott dohányzása, amiről többször is említést tesz naplójában:
“Minden este már így lesz? Nem is veszekedés, nem felel meg ennek. Leginkább hallgatom csak, és nem tudom, miért. Nem érzem magam bűnösnek. A vád az, hogy szabadságában korlátozom a dohányzásra való figyelmeztetéssel”. (I. 142.p)
4. Alkalmazta a beöntést
Fanni sokszor írt arról, hogy zavarja az öregedés, nehezen viseli el testének változását. Úgy érezte, bőre petyhüdt lesz, és szép lassan elveszíti üdeségét. Többször is hangsúlyozta, hogy a sport, az úszás, az aktív sportolás milyen remek gyógyír lenne erre a bajra is.
Egy 1935-ös januári bejegyzésében pár sorban elárulta, hogy ő szívesen alkalmazza a beöntést is, amiben férje, Miklós segít neki.
“Ma például beöntést adott nekem.; régi bajom, hogy nincs időm erre a funkcióra, és őrült rémületünk volt, hogy agyalágyultságunkban bennem maradt a cső. Már orvosért akart szaladni, és magán kívül volt a rémülettől ” (I. 100.p)
5. Sokat járt síelni
A téli naplóbejegyzésekben gyakran beszámol arról, hogy síelni járnak Miklóssal és a baráti társaságokkal. Az egyik legszebb és legismertebb kép róluk szintén síeléskor készült. Sokszor és sokáig szoktam ezt a képet nézni, mert a tekintetük olyan tiszta és olyan sokat váró.
1937 december 29-én ezt írta:
“Délben kimegyek síelni (…)A város szürke, fagyos ködben úszik, de fölszikrázik a nap, és elég bátor vagyok, mélyen élvezem a levegőt és a mozgást, bár sokszor fájdalmasan esem, és későn, összetörve jövök haza”. (I. 255.p)
Egy 1940-es január végi bejegyzése pedig egy öntudatos nő gondolata is egyben:
“Reggel síruhában megyek be az iskolába, hogy délben ne kelljen időt töltenem öltözködéssel. Kicsit bizonytalan vagyok, hogy illik-e ez, de azután azt gondolom mégis, hogy nem számít a külsőség, és aki felháborodik ilyesmin, az nagyon gyenge és hitvány emberféle, aki meg nem háborodik fel, annak csak imponál, hogy ilyenfajta emberségem is van, nemcsak az az igen szürke oldalam, amit naponta lát”. (I. 479. p)
A napló egy önmagával és társával folyton elégedetlen, önmarcangoló nő képét tárja fel a bejegyzésekben, aki igényli a test és szellem pallérozását, és nehezen viseli, hogy erre nem ad lehetőséget a kor és a helyzetük, amiben él.
Forrás: Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935-1946. Jaffa. Bp. 2014.