Testsúlyunk igenis fontos része önképünknek, és jelentősen befolyásolhatja önbizalmunkat, és ezen keresztül akár a párunkhoz való viszonyunkat is.
Azt gondolom, hogy a nőknél ez még hangsúlyosabban van jelen. A tükröt gondosan kerülő, vagy abban önmagát undorral szemlélő nő nehezen tudja elhinni, hogy élete párja vonzódik ahhoz a testhez, amit ő alig vagy egyáltalán nem bír elfogadni.
Bármily tökéletes testű is egy nő, mindig tud mondani valamit, amit egész egyszerűen nem bír magán elfogadni.
Én így voltam sokáig a lábaimmal. Nem bírtam elfogadni, hogy a combjaim mindig vastagabbak az áhított méretnél. Amikor megjegyeztem valakiről, hogy milyen csinos, a párom sokszor nevetve tette hozzá, hogy „Pedig neki sokkal vastagabb a combja, mint neked”. Én pedig nem hittem el. Másképp láttam magam a tükörben magam, mint ő.
Most, hogy 3 éve rendszeresen futok, nem panaszkodhatom a lábaim miatt. Most persze más gondjaim akadtak magammal.
Közben mindig nevetek, mert amikor túl vagyunk egy-egy futóversenyen, szinte minden futótársam (nőkről van szó) úgy nézi vissza a róla készült versenyképeket, hogy “Borzalmas a hajam ezen a képen.” vagy “Hogy lehet ilyen nagy a hasam még mindig?” illetve “Nagyon előnytelen ez a kép rólam”.
Nevetgélünk a hülyeségeinken, hogy kis dolgokat mennyire fel tudunk nagyítani; hogy problémát kreálunk ott, ahol nincs is, pedig ezek mind-mind arra utalnak, mennyire nem tudjuk elfogadni önmagunkat. És az önbizalomhiány akár éket is verhet a másikkal való kapcsolatunkba is.
Testsúly, ami megöli az intimitást
Sue Hayes története csak egy a sok millió közül, ami a testsúly-önbizalom-intimitás kapcsolódását mutatja be.
A Mirrorban megjelent vallomás szerint a hölgy kis híján 120 kg volt, és minden este szorongott: félt férje testi közeledésétől, hisz ki bújna szívesen ágyba ilyen hústoronnyal-gondolta magában. Így amikor párja átkarolta, ő inkább lekapcsolta a lámpát, és valamilyen kifogással hárította el a közeledést.
1995-ben, amikor férjhez ment, 63 kg volt, de még ugyanebben az évben édesapja halálával minden megváltozott egy csapásra: a súlya ekkor kezdett el folyamatosan nőni.
Az evés a gyász része volt, segített a fájdalom elviselésében, s míg a gyermekeinek minden nap főzött, magának sorra rendelte az egészségtelen gyorséttermi ételeket. Esténként szinte falta a hatalmas csokoládékat, lefekvése előtt a zsáknyi chipseket. Úgy emlékszik vissza erre az időszakra, mintha semmi nem tudta volna megállítani a falásban.
A szájba vett étel, amit megrágott és lenyelt, csak az övé volt. Őt vigasztalta, neki adott megnyugvást.
Ha belegondolsz, az evés gyermekkorban is a egyik legfontosabb örömforrás számunkra. Megnyugtat, eltelít, jó érzéssel tölt el.
Sue persze hamar belekerült az ördögi körbe: minél többet evett, annál rosszabbul érezte magát. Rossz érzéseit pedig további evéssel nyomta el. Így aztán, mire negyedik gyermekével várandós lett, már közel volt a 100 kg-hoz.
Ekkor már nem volt olyan diéta a nap alatt, amit ki ne próbált volna, de a jojó effektus nála is dolgozott: amit leadott, annak a többszöröse kúszott vissza rá.
2010-re 120 kg-ot nyomott, és az orvosok is folyamatosan piszkálták, hogy ideje lenne lefogynia. Ekkorra már a túlsúly számtalan egészségügyi gondot okozott neki: zsírmáj, gyulladások, vese problémák, ízületi betegségek. Egy 10 perces séta a boltba sokszor fél órát vett igénybe, és ezt is zihálva, nehezen tudta legyűrni. A csípője, a dereka, a térde és a bokája borzalmasan fájt a túlsúly terhe alatt.
Közben a férjével való kapcsolata romokban hevert. Sue ugyan tudtam, hogy élete párja hercegnőként szeret őt, még túlsúlyával együtt is, de megtépázott önbizalma arra ösztökélte, hogy minden közeledést elhárítson. Egy idő után már levetkőzni sem mert előtte.
A férj persze magában kereste a hibát, nem értette mit csinál rosszul, hogy Sue minden este fáradtságra hivatkozva elhúzódik tőle. Sejtelme sem volt arról, hogy az egyre ritkuló, majd megszűnő szeretkezések mögött a nő súlyos önbizalomhiánya állt.
Valami megszakad
2012-ben aztán párja robbantotta a bombát: egyik nap azzal állt elő, hogy boldogtalan ebben a házasságban, és házassági tanácsadóhoz szeretne menni Sue-val.
Sue számára a házassági terápia során vált világossá, hogy megnövekedett testsúlya mekkora önbizalomhiányt okozott számára, és hogy ez kis híján derékba törte házasságukat.
Ekkor döntötte el, hogy drasztikusan változtat addigi életmódján és táplálkozási szokásain. Ehhez egy fogyókúrás tanácsadó szervezet segítségét is igénybe vette.
Ahogy megszabadult a kilóktól, úgy tért vissza önbizalma, és erősödött meg újra férjével való testi és lelki kapcsolata is.
Sue fogyókúrás tanácsadó lett, és úgy véli: a túlsúly leadása nemcsak egészségének, de házasságának és szexuális életének is jót tett.
(Forrás)
Továbbra is várom történeteiteket! Neked hogy sikerült életmódot váltani? Miért döntöttél a változás mellett?
Oszd meg velünk, és inspirálj másokat is!
Ide várom leveleiteket: vegatar(kukac)t-online.hu