Családom és egyéb állatfajták. Az én korosztályom (oké, elárulom: 40 éves vagyok) kamaszéveinek egyik meghatározó klasszikusa, ami könyvtári barangolásaim során ismét a kezembe került.
Ha még nem olvastad, akkor elárulom, hogy a rendhagyó családtörténetben nemcsak a különc és állatimádó Gerryt ismerheted meg, hanem az egész Durrell kompániát, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve Korfura költözött a mama irányításával.
De vajon milyen nyomós indok költöztet át egy 5 tagú családot Angliából Korfura? Mindössze annyi, hogy a családtagok többsége náthával küszködött a ködös, esős Angliában, Margo pedig a pattanásaival folytatott reménytelen küzdelmeket.
És hogy kikből is áll ez a nagyszerű család?
Itt van elsőnek a megözvegyült Durrell mama, aki a konyha kulináris élvezeteivel és kerti veteményesével tölti a szigeten idejét, miközben meglepő higgadtsággal és lazasággal neveli 3 fiát és egy szem lányát.
Aztán itt van Gerry, aki Gerald Durrell néven vált ismert íróvá és zoológussá, s aki a könyvben külön szobát rendezett be preparált csirkéinek, polcra költöztetett gekkóknak és gyufás skatulyában rejtegetett skorpióknak.
Larry, a legidősebb fiú, a család agya, aki fejben minden problémát megold, és aki szerint minden csak a higgadt gondolkodáson múlik. Kiterjedt baráti körével sokkolja anyját, aki többször kénytelen költöztetni a népes kompániát, hogy Larry híres zenész, író és művész barátait el tudja szállásolni Korfun.
Leslie, a harmadik fiú fegyvergyűjtésben, vadászatban és horgászatban nagy kiválóság: pillanatok alatt berendez bárhol egy jó kis lőteret.
Margonak pedig – egyetlen lánytestvérként – nem kevés alkalmazkodóképességről kell tanúbizonyságot tennie, hogy excentrikus testvérei között ő is hallassa hangját, bár bizonyos kérdésekben kétségtelenül ő a Durrell família szakértője. Margot ugyanis, aki ifjú hölgyként meglepő gyorsasággal váltogatja udvarlót, külleme állandó izgalomban tartja. Gerald szerint tavasztól ez már-már mániává fokozódik nála
Így aztán – a könyv tanúsága szerint – hálószobájában folyton halmokban állt a frissen mosott ruha, kezében pedig folyvást valamilyen illatszeres üveg lapult, de az igazi szakterülete mégis csak a diéta volt: Margo ugyanis folyton fogyókúrázott. Vagy tanácsokat adott a fogyáshoz.
Durrell mama konyhája
Mivel a mama konyhájából kora tavasztól özönlöttek ki a levesek, sültek, mártások és különféle dús,egzotikus ételek, így Larry folyton emésztési zavarokkal küszködött.
Gerald érzékletesen mutatja be könyvében, ahogy az ételekkel megrakott, tűzhányóvá púpozott tálak gőzölögnek az étkező asztalon, mellettük pedig ott tornyosulnak a különféle ragyogó színű gyümölcsök. Nem csoda, hogy ebben a háztartásban nehezen volt megoldható a visszafogott étkezés.
Larry pedig abszolút alkalmatlan volt a mértékletes étkezésre, mert úgy érezte, hogy megsértené a mama főztjét, ha kevesebbet enne. Ezért aztán minden étkezésnél bevett egy adag szódabikarbónát, hogy imígyen enyhítse szenvedéseit, de ettől meg folyvást furcsa íze volt az ételnek.
A 30-as évek diétái
Miután már anyja is finoman szóvá tette, hogy némileg meghízott szeretett fia, ki máshoz is fordulhatott volna mint a diéták nagy szakértőjéhez, Margohoz, aki rögvest beavatja az olvasókat is a harmincas évek legtrendibb fogyókúráiba:
„- Hát, kezdte Margo, szenvedéllyel vetve magát kedvenc témájára- megpróbálhatnál egy narancslé- és salátadiétát, az rém jó. Azután van tej- és nyers zöldségdiéta…az is jó, de lassabban hat. Vagy ott a főtthal- és barnakenyér diéta. Azt még nem próbáltam ki, nem tudom, milyen.
– Úristen- kiáltott Larry őszinte megütközéssel.-Ezek diéták?
– Igen, és mind nagyon jó-felelte Margo komolyan. A narancslével már próbálkoztam, és csodálatosan jót tett a pattanásaimnak.”
Sok kiegészítésre nem szorulnak ezek a diéták, hiszen némileg egyhangú étkezéssel olvasztgatják le a kilókat a fogyni vágyókról: a tejdiétában, ami legalább három napig kínozza az embert, például csak frissen fejt tehéntejet lehetett inni, napi 1 litert. Állítólag jól kipucolta a diétázót. A salátadiétában pedig-minő meglepetés- csak salátaféléket és főzelékeket ehetett a diétaalany, és a kúra végére nemcsak a kilóit, hanem maradék életkedvét is elveszíthette.
Nem csoda, hogy Larry fantáziáját egyik diétás ötlet sem ragadta meg:
“Nem-mondta Larry szilárdan.- Nem diétázom, ha ez azt jelenti, hogy napjaimat úgy kell tengetnem, mint egy nyavalyás patás állatnak, egy szekérderék nyers gyümölcsön és zöldségen. Törődjetek bele, hogy fiatalon fog elszólítani körötökből a halál szívelhájasodás következtében”.
Larry aztán most bizonyára jót mosolyogna azon, hogy Korfun nemcsak régi háza lett időközben valódi turistalátványosság, hanem még menüt is elneveztek róla: a Durrell-féle tésztasaláta spagettiből, olívabogyóból, szeletelt paradicsomból és uborkából valamint feta sajtból és édesköményből készül.
Nem épp diétás. Viszont méltó Durrell mama konyhájához.
Tetszett a poszt? Kérlek, jelezd egy lájkkal vagy megosztással, hátha másnak is hasznos lehet! Köszönöm!
Az idézetek forrása: Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták. Európa Könyvkiadó. Bp. 2009. 90-91.p