Miért Kukutyinban hegyezzük a zabot?

Miért Kukutyinban hegyezzük a zabot?

Miért Kukutyinban hegyezzük a zabot?

Nem érzed azt az ünnepek környékén, hogy soha nem érsz a munka végére? Hogy olyan, mintha zabot hegyeznél Kukutyinban? De miért pont a zab keveredett bele ebbe a furcsa közmondásba? És vajon merre van Kukutyin?

Egy kis földrajzóra

A hiábavaló, sziszifuszi munka jól ismert közmondása a kukutyini zabhegyezés. Ha utánanézel, magad is meglepődsz majd, hogy Kukutyinból bizony nemcsak egy van, hanem három.

Romániában található egy Cucuteni nevű község, amely elsősorban 5-7000 éves  leleteiről (spirális motívumokkal dísztett agyagedények és különös, telt női szobrocskák) híres. Cucuteni-kultúra néven került be a szakirodalomba.

De van ám még két másik Kukutyin is, méghozzá mindkettő az Alföldön. Az egyik a Szatymazhoz közeli Kukutyin tanyák néven ismert, és állítólag a hasonló vezetéknevű családok után kapta ezt a nem túl hízelgő nevet.

Ahol a zabot hegyezzük

A zabot azonban egy másik Kukutyinban hegyezik, méghozzá a Szeged és Makó közt elterülő Ferencszálláson. A települést Báró Gerliczy Ferenc alapította 1828-ban, maga a település pedig a báró fiáról, Ferencről kapta a nevét.

Ezen a területen dohánytermesztés folyt, ahol dohánykertészeket alkalmazott az itt kialakított majorrendszerben (Nagymajorban) a báró. Ezt a helyet jelölték imígyen a régi katonai térképeken: pa Kukutyin, azaz Kukutyin puszta.

No, ezt a területet zabbal vetették be, és mivel közel volt a Maroshoz, így bizony gyakran öntötte el az árvíz. Mivel nem akarták, hogy veszendőbe menjen a zab, ezért a parasztemberek csónakba szálltak, hogy a víztükör fölé emelkedő zab kalászát  „hegyét” levágják. Hosszadalmas, és néha bizony hiábavalónak tűnő munka lehetett.

zab
Hegyes

Tömörkény István így örökítette meg A nagyvíz című elbeszélésében Kukutyint:

…Hát mentünk, a szürkék kocogtak, átmentek a Maroson, a kiszombori erdőben (azt is kivágták már azóta), kékes köd legelt a makkfák lábjában, áthaladtunk Ferencszálláson, elértünk Klárafalvára, amelyet rácul Kukutyinnak hívnak, s ezen minőségben ott van a világ közepe, másodsorban az értelmetlen embert oda szokás küldeni zabot hegyezni. Az útszéli vendégfogadó ajtajára oda is volt írva nagyobb igazság szempontjából: “Itt a világ közepe, ha nem hiszed, gyere be.”

Ha tehát a világ közepét keresnéd, látogass el Kukutyinba!

Facebook Comments