Óvatosan közel hajolok hozzá, és puhán megszagolom a nyakát. Épp ott, ahol a fürtök már göndörbe csavarodnak, és nevetve csiklandozzák az orromat.
Te most mit csinálsz? Porszívózol? – kacarászik, amikor belefúrom az arcom a nyakszirtjébe. Mi ez a női illat? – kíváncsiskodom, mert határozottan érzem egy vadidegen női parfüm jelenlétét. Na, áruld már el, ez kinek az illata! – unszolom tovább.
Nem tudom, de tényleg! Nem bújtam oda senkihez. Különben is, minek szagolgatsz? – duzzogva elfordul.
Aztán kéri, hogy mégiscsak szagoljam meg újra, mert az vicces, és esküszik, hogy kibírja nevetés nélkül. Egy nagy büdös fenét fogod te kibírni – ellenkezek vele, és egy szempillantás alatt kicsiklandozok belőle egy gömbölyded kacajt, aztán újabbat és újabbat. Kergetőzve játszanak, szétpukkadnak.
Este megkérdezem tőle, van-e kedve meghallgatni egy Grecsó novellát, az első szerelemről. Ahogy kimondom, azon nyomban megbánom, mert utat tör magának a bizonytalanság, és a szívem legmélyén arra vágyom, hogy hevesen visszakozzon, ahogy szokta. Most rövid gondolkodás után mégis beleegyezik, de gyorsan a számra tapasztja a kezét. Várj, várj, még ne kezdd el! Tudom ám, miről fog szólni ez a történet!
Nagy levegőt vesz, és szinte látom, ahogy egymásba gabalyodva menetelni kezdenek a gondolatok a fejében.
A fiú szerelmes lesz a lányba, találkozik vele, aztán este, amikor hazamegy, az anyukája megszagolja a haját, mert már sejti, hogy itt valami szerelem van kibontakozóban.
Közben rendületlenül figyeli az arcomat, hogy mit szólok a zanzásított összefoglalóhoz. Nagyokat nyelek, és megnyugtatom, hogy az anyukáknak nem szokása hajakat szagolgatni az első randi után.
Nonono. Biztos vagy te ebben? – incselkedik tovább, miközben összekucorodunk az ágy végében. Zavaromat leplezve az indokoltnál kissé hangosabban kezdek el olvasni.
Hirtelen Szegeden vagyunk, megnyugtatóan ismerős terepen. Nyolc éve gyakorlatilag a múzeumban éltünk, és sokszor kiruccantunk együtt a szomszédos játszótérre meg a lepattant szökőkúthoz, ahol a novella is kezdődik.
Fiúk és lányok játszanak a Roosevelt téri szökőkút vizében, önfeledten élvezik a nyarat, aztán egy cseppet sem váratlan írói húzással Vera beleesik a múzeum mögötti ásatás egyik gödrébe, ahonnan Jozef kihozza. Igazából csak ennyi történik a három oldalnyi szövegben, de ebben a pár villanásnyi egyszerűségben és néhány érintésben az első szerelem élménye is megszületik.
Az egész egy ihletett pillanat, egy kimerevített képkocka, amiben jól esik benne felejtődni – mi is beleragadunk.
Csendben ülünk egy kicsit. Néha gyengéden megsimítom a haját ott, ahol a fürtök már göndörbe csavarodnak.
Grecsó Krisztán: Vera és az első szerelem (Harminc év napsütés, Magvető, 2017)