A 80-as években kissé mást jelentett gyerekorvoshoz járni, mint manapság. Akkoriban katonás rendben kellett sorakozni az anyukáknak Klári néni orvosi szobájának ajtaja előtt, és szigorú feddést kaptak, ha nem vetkőztették le porontyaikat a vizsgálat előtt.
Persze a nyolcvanas évek orvosi szemlélete nemcsak ezen a ponton különbözött a mai gyakorlattól. Ha nem ment például a csecsemők szoptatása, a védőnő az anyukák kezébe nyomta az Oriza Triznyákot és mehettek Isten hírével. De azért tanácsadáson raportra kellett mennie annak a felelőtlen szülőnek, aki elmulasztotta precízen dokumentálni a kötelező napi súlymérést.
Csak az az isteni Faringosept, az fog nekem hiányozni!
Mivel elég sokat voltam beteg, ezért a gyógyszerszedés sajnos igen gyakran volt a napi rutin része. Bár emlékeim szerint a legtöbb betegséget meggyógyította a Kalmopyrin, ami átlátszó fóliába volt hegesztve, és anyu teában oldotta fel, hogy valamiképp legyűrhessem. Mert akkoriban még nem készültek eper, málna vagy tutti frutti ízű gyerekbarát készítmények.
Amin meg véletlenül nem segített a Kalmopyrin, azt megoldották a okosban Sumetrolimmal és Maripennel. Nos, ha ezekből minden gyereknek annyit írtak fel, mint nekem a 80-as években, akkor az ötéves terv garantáltan teljesítve volt a gyártóknál.
A torokfájásra és kaparásra csak egyféle gyógyír létezett: ha már untuk a mézet, jöhetett a Faringosept. A román gyógyszergyártás fenegyereke szerintem minden házi patikában ott volt .
Próbálom szemléletesen leírni ennek a gyanúsan barna színű, kerek szopogatós tablettának az ízét, de nincs könnyű dolgom. Állítólag kakaóval volt felütve, de emlékeimben inkább tömény mézes-fahéjas ízvilág köszön vissza. Csak elrettentésül súgom meg, hogy simán, édességként is toltuk. Egyetlen hátránya volt, hogy sárgás-barnára színezte a nyelvet és a fogakat.
De volt még itt még egy finomság, aminek az elfogyasztásához megfelelő technikai tudással kellett rendelkezned.
A régi, sárga filmbevonatos leveles C-vitamint például csak néhány másodpercig lehetett szopogatni, mert aztán elillant az édes fedősztori, és máris a savanyú réteghez értél. No, itt már jobb volt, ha egy löttyintés teával leküldted inkább.
Fülfájásra Órai doktor bácsi telenyomta a fülünket Oxycorttal, ha meg taknyunk-nyálunk egybefolyt, jöhetett a Diapulmon, aminek mindet átható szaga még a holtakat is felébresztette. Amikor anyu feltörte az ampullákat, hogy forró vízbe csepegtesse őket, hanyatt-homlok menekült mindenki.
Bár apám szerint ettől a csodaszertől csak gyógyulni lehetett. Legalább azért, hogy többet véletlenül se kelljen hassználni.
Nyitókép forrása: Scatula oroginalis-régi gyógyszerek Múzeuma (Maripen)