Ez egy chopper, édes

Vilma csak orvos akart lenni

Vilma csak orvos akart lenni

Vilma csak orvos akart lenni

ezegychopper

“A zürichi Phönix Panzióba 1872 szeptemberében új lakó költözött. Fiatal, rövid hajú, szőke lány, svédnek vagy németnek gondolták a panzióbeliek. Amikor elfogódottan bemutatkozott, furcsa neve is gondolkodóba ejtette lakótársnőit. „Fau Gräfin Vilma Hugonnai aus Ungarn” *

Hugonnai Vilma Jókai Hon című lapjából értesült arról, hogy Svájcban engedélyezik a nők egyetemi oktatását, és nem sokat teketóriázott. Míg nőként Magyarországon arra sem volt lehetősége, hogy tanulmányai befejeztét követően érettségi vizsgát tegyen, úgy tűnt, Svájc talán régi álmát válthatja valóvá, orvosnak tanulhat. 

Ennek persze régi története volt. Vilma édesanyja miután elkapta a rettegett tüdőbajt, úgy akarta megóvni családját, hogy egy számára kialakított különleges szobába vonult vissza, s az orvos engedélyére, naponta pár percre láthatta csak gyermekeit. Vilma ekkoriban kezdett el “kórházasdit” játszani, s fogadta meg, hogy belőle egyszer orvos lesz.

Nem érdekelték a befőttek és a házi varrnivaló

Hugonnai Vilma 25 évesen, gyermekes édesanyaként még távol volt ettől a nagy álomtól. Egy totálisan elbaltázott, boldogtalan házasságban élt. Gyermekét- korabeli szokásoknak megfelelően és anyósa nyomására – nevelőnő nevelte, férje főképp a kártyázásban és ivásban lelte örömét, és gyakorta felrótta nejének az éjszakai olvasáshoz használt gyertyákat. Felesége ugyanis latin és német nyelvű orvosi könyveket rendelt magának, miközben a női emancipáció angliai és amerikai eseményei is aktívan foglalkoztatták. Családja legnagyobb megrökönyödésére.

Irány Svájc!

Vilma megkapta férje és édesapja engedélyét (“Ha olyan nagy boldogság ez magának, menjen oda és legyen doktor! Én azonban egy fillérrel sem támogatom hóbortjait!”), hogy Svájcba utazhasson, és – anyagi támogatás híján – családi ékszereitől vált meg apránként, hogy tanulmányait finanszírozhassa. Így érkezett meg 1872-ben Svájcba, ahol igencsak szűkös körülmények között, de annál nagyobb szívóssággal vetette bele magát az orvosi képzésbe. 

Hogy megélhetését biztosíthassa, az egyetem klinikáján kezdett el ápolónőként és szülésznőként dolgozni, és áttért vegetáriánus életmódra. Kiszámolta, hogy ezzel jóval költséghatékonyabban tudja megoldani étkezését, később pedig meglepődve tapasztalta, hogy ez az életforma egészségének és teherbírásának is jót tesz.

Nőként-orvosként

1879. február 3-án kiváló eredménnyel lediplomázott. Diplomamunkáját  a diftériánál alkalmazott gégemetszésről írta, orvosi gyakorlatát pedig egy zürichi kórház sebészetén végezte. Ezt követően hazatért Magyarországra, de mintha egy egészen másik világba csöppent volna.

Nemhogy orvosi diplomáját nem ismerték el, le is kellett érettségiznie, ehhez pedig előtte görögül is meg kellett tanulnia. 32 éves korától 50 éves koráig azonban mégsem praktizálhatott.

A férfiak uralta orvosi szakmának az volt az ellenvetése, hogy egy nő testileg és szellemileg is gyengébb, mint egy férfi, és orvosi munkája mellett egyébként sem tudná feleség -és anyaszerepét megfelelően ellátni.

Ő azonban fáradhatatlanul és szenvedélyesen vitázott, és érvelt a nők tanulása és munkába állása mellett. Előadásokat tartott, leveleket fogalmazott meg, felemelte a hangját a begyöpösödött, maradi gondolkodásmód ellen. Hugonnai Vilma a magyarországi nőmozgalom jelképes alakjává vált.

Ez időtájt szülésznőként és bábaként tevékenykedett, közben szakadatlanul írta tudományos és ismeretterjesztő cikkeit (sokszor álnéven). Ő írt például elsőként a menstruációs higiéniáról, és készített részletes szabásmintát a nőknek az intim betétekhez. Az Országos Nőképző Egyesület egyik alapítójaként, ingyen oktatott egészségtant, gyermekgondozást, betegápolást.

Sok-sok küzdelem után, egészen 1897-ig kellett várnia azzal, hogy végre leírhassa:“ Dr. Hugonnai Vilma, orvos”, bár külföldön szerzett diplomáját csak azután ismerték el, hogy újra leszigorlatozott mindenből. Ezt követően főként  női és szegény betegekkel foglalkozott.

Hugonnai Vilma, a feleség

Miután 1884-ben végleg megromlott a kapcsolata férjével, válásra került a sor, 1887-ben pedig Wartha Vince vegyészprofesszor személyében egy olyan társat talált, aki támogatta törekvéseiben. Ha kellett, éjszaka is elkísérte Vilmát a betegeihez. Egy leányuk született, Vilma.

Idős korára azonban tragédiák sora érte. Lánya elkapta a rettegett TBC-t, és anyja hiába próbálta szigorú, vegetáriánus életmóddal helyrehozni az egészségét, leánya 21 évesen meghalt. Nem sokkal később férjét is elveszítette.

Hugonnai Vilma azonban nem tört meg: 65 évesen hadisebészeti tanfolyamon képezte magát tovább, 14 településen létesített betegápolói állomásokat, ahol a nővérek mellett immár számtalan okleveles doktornő is dolgozott. Ezért a munkájáért kitüntetésben részesítették. 

Hugonnai Vilma 1922-ben halt meg szívszélhűdésben. Ekkor már kétszáz orvosnő dolgozhatott Magyarországon.

Albert Schweitzert női köntösben

Vilma története akarva akaratlanul is mindig Albert Schweitzert juttatja eszembe, aki – orgonaművész-filozófia-teológia tanulmányait követően- 30 évesen kezdte meg orvosi tanulmányait, hogy aztán 38 évesen elinduljon Afrikába. Megvalósítani azokat a bizonyos álmokat, amiért őrültnek nézték. Csakhogy Hugonnai Vilmának jóval messzebbről kellett indulnia, és jóval hosszabb utat is kellett bejárnia nőként.

*Pöttyös-csíkos zárszó

Te is olvastad a pöttyös és csíkos könyveket? Gyerekkorom meghatározó könyve volt Kertész Erzsébet Vilma doktornő című regénye, ami persze némileg idealizált képet mutatott Hugonnai Vilma küzdelmes életéről, de mégis valami varázslatos, különleges világba vezetett be. Azt hiszem, itt az ideje, hogy újra elolvassam!

Apropó! Hugonnai Vilmáról azóta új gyermekkönyv is született. Ha érdekel, akkor Kertész Edina: A lány, aki orvos akart lenni című könyvét keresd!

Facebook Comments