Egy verőfényes szombat délelőtt arra gondoltunk, fel kellene frissíteni az uram ruhatárát. Mivel egyikünknek sem okoz különösebb örömet a plázákban bóklászás, így célzottan igyekeztünk olyan üzleteket becserkészni, amelyekben úgy reméltük, viszonylag könnyedén be tudunk szerezni egy 39 éves, 90 kg-os, sportos pasinak való ruhát.
Nos, ennél nagyobb nem is tévedhettünk volna.
Kb. 5-6 üzlet alapos feltérképezés után levontuk a tanulságokat
1. A ruhaüzletek 90 százalékát a női részleg foglalja el. A pasi szekciót valahol hátul találod. A sarokban.
2. A férfi ruhagyártók valamilyen titkos szabadkőműves páholyba tömörülhettek, ahol az első számú alapszabály, amit elfogadtak az volt, hogy a férfi ruhák méretezése megáll valahol az S-M méret környékén.
3. Az első alapszabálynak megfelelően a ruhák dizájnján erőteljesen megmutatkozik a kamasz ízlésre jellemző valamennyi elem: minden kapucnis felső belebújós, a nadrágokat pipaszár lábakra és ropi testalkatra tervezték, olyan fickóknak, akiknek a jelek szerint nincs válla.
4. A boltok férfi szekciójának összeállításakor valami tornádó keletkezhetett, ami egy-egy női ruhadarabot átfújt a férfi ruhák közé, ahol gondosan elvegyült, és a gyanútlan vásárlót a legváratlanabb helyzetekben sokkolja. Így akadt a kezembe az a férfi férfi pulcsi is, ami leginkább egy puncsfagyira emlékeztetett, de találtam olyan hosszú ujjú felsőt is, amin Disney hercegnők és figurák sorakoztak. Igen, a felnőtt férfi részlegről beszélek.
5. Szabadidő nadrágból kétfélét vehetsz: a török/kínai piacokról besuhanó, két mosás után ronggyá eső, lógó cérnaszálakkal megspékelt darabokat; vagy a nyolcvanas évek KGST piacait megidéző, valutával teletömött hasitasival kombinálható suhogó szabadidő nacikat. Ja, van még a lógó ülepű is. Nem fogjátok kitalálni, milyen lábakra…Igen, igen, jól sejtitek: ismét a Ropi Harcos-kollekcióból
6. A mai srácokat euforikus örömmel tölti el, hogy ruhákat vásárolhatnak. Láttunk vállfákkal felpakolt, az öltözőt sikítva megközelítő tizenéves fiút, és olyan fiú társaságot is, aki nőket megszégyenítő aprólékossággal válogatta le a térdnél szellőző farmernacit, és a nagymamám steppel kiskabátját koppintó felsőt.
Az átélt élmények hatására a férjem aztán részletes beszámolót tartott otthon a lányunknak, amiben részletesen kitért arra, hogy milyen gáz, ahogy a mai fiatal srácok kinéznek. Végül ezzel zárta magasröptű filozófiai disszertációját:
– Aztán nehogy nekem te is hazahozz majd egy ilyen Ropi Gyereket, mert még a végén össze fogom hajtogatni.