Tudtad, hogy a magyarok által csak Zenggnek nevezett horvát településen (böcsületes neve: Senj) született Jurisics Miklós? És hogy itt a legerősebb a bóra nevű szél, ami igencsak meg tudja lepni a nyaralókat?
De akad itt más érdekesség is. Elmesélem, hogy jártamban-keltemben engem mi minden lepett meg leginkább ebben a horvát kisvárosban.
1. A teregetés is művészet
Esküszöm, itt művészetté emelték a teregetést. Bármerre mész ugyanis, lépten-nyomon szárítókötelek fognak felbukkanni. Az ablakkeretben kihúzott fél méternyi kötélen vígan lengedezik két melltartó és egy bugyi.
A kis belvárosban, a zsebkendőnyi gang fölött pedig vidáman fújja a szél a fregolin az aznapi fehér mosás darabjait. És mikor este arra kószálok, már látom, hogy a fekete cuccok is megérkeztek a mosógépből.
Minden itt és előttünk zajlik, és néhány nap után már határozottan az az érzésem támadt, hogy itt jóval tágabbra nyílik a privát szféra. Nos, ezt erősíti meg a …
2. …nyitott ajtók és ablakok látványa is
Sokszor nem is tudom, hogy véletlenül maradtak-e nyitva, és csak engem hívogatnak egy bekukkantásra a szélesre tárt régi ablakok. Vajon mást is beljebb invitál egy váratlanul nyitva hagyott ajtószárny, ahol szinte mindig biztosra veheted, hogy legalább két macska fog nyújtózni álmosan? Mert Horvátországban..
3. …egy titkos földalatti macskabirodalom épül
Egy kis kazalnyi apómacska a szomszédunkban lévő étterem ablakába fészkelte be magát, az anyjuk be-besurran a konyhára egy elejtett morzsáért. Máskor a vendégek lábához kucorodnak és kilesik a szájukból a finom falatokat. Szerintem az ÁNTSZ itt biztosan a kardjába dőlne egy nyári razzia során.
De ott ülnek a cicák a kis sikátorok rejtett nyílásaiban, a kezed alá hízelgik magukat a tengerparton, ahol álmosan nyújtóznak a szikrázó napsütésben, és nem hisztiznek 30 faktoros naptej után. Úgy tűnik, hogy itt minden utcakőre és utcasarokra jut egy macska, aki gondosan őrzi territóriumát. Az itteni emberek pedig megtanultak békésen együtt élni velük. De nemcsak velük.
A férjem találóan fogalmazta meg, hogy..
4. …”A horvátok megtanultak együtt élni a problémákkal is”
A történelmet olyan jól konzerválták, hogy olybá tűnik, mintha a restauráció felesleges, időrabló procedúra lenne lenne. Senj ősrégi épületeinek cserepei például váratlanul le-levetik magukat a tetőről; az egyik gyönyörű, de igencsak lepusztult hivatali épület gangján kis asztalka körül zajlik az élet, miközben az is rejtély számomra, ki mer vajon felmenni az odavezető rozoga lépcsőn?
De mindez természetes nyugalommal simul bele az itteniek életébe.
Itt senki nem ideges a hulló vakolat, az autók mellé potyogó kövek, a kidőlt-bedőlt korlátok miatt. Ellenben bármerre nézel, azonnal megállapítod, hogy…
5. …a dohányzás elleni propaganda itt még kevéssé sikeres
Az utcán, vendéglőben, strandon, játszótéren…fiatalok és idősek vég nélkül pöfékelnek és sodorják a cigiket. A mini fánkot árusító fiatal lány ráérősen szívja az utolsó slukkot, miközben a másik kezével porcukrot szór az egyébként ínycsiklandó finomságokra. Nos, ennyire azért nem vagyunk bátrak.
A fánkot ezúttal kihagytuk. Így is akadt számtalan finomság számunkra.
Valamennyi kép a szerző tulajdona. Másolásuk, közlésük engedélyköteles!