Majonéz-gate zajlik nálunk.
Szóval az történt, hogy az uramat három hónapja műtötték, és azóta szigorúan el van tiltva az eddig űzött sportoktól. Búcsút intett az úszásnak, és a fekvőtámaszokat sem nyomhatja. Sport híján maradt az evés, amit hiába alakítok, ahol csak lehet egészségesre, ha a két étkezés között utat talál magának a sós mogyoró, egy kis pisztácia, no meg némi pattogatott kukorica, akkor felesleges életmódváltásról handabandázni.
És itt jön képbe a trutyi-probléma.
Mivel a tejföl korábban már tiltólistás lett egy makacs ekcéma miatt, ezért a férfi lelemény új utakat keresett magának, és megjelent a majonéz is a háztartásban.
Szerintem egyébként a rakott krumplitól kezdve a somlói galuskán át nincs kaja, amire a pasik ne tudnának tejfölt, kecsapot vagy majonézt önteni. Én ettől szabályosan megőrülök.
Mindig ugyanaz a forgatókönyv: fűszerezed a megkomponált kaját, óvatosan bánsz a zsiradékkal, erre a férfi részleg nyakon zúdítja valamelyik trutymóval, mert az ÚGY jó. Mindeközben pedig megy a sopánkodás és értetlenkedés, hogy “Mitől is hízok, amikor semmit nem eszem?” Persze azért ezt a semmit, ha egyszer átvezetné egy kajanaplóba, lehet, hogy igencsak meglepődne.
Mindenestre napok óta tart a Sherlock Holmes-i nyomozás, hogy mi a büdös franctól jönnek a kilók, és tegnap este meg is született a megoldás: mindenért a majonéz a felelős. Épp egy tanulságos dokumentumfilmet tolt a tévé, amiből kiderült, hogy a levegő kivételével mindent megcukroznak nekünk az élelmiszergyártók, mi pedig lelkesen dobáljuk a kosarunkba aztán az arcunkba ezeket a cukorral túltolt dolgokat.
Példaként pedig – mit ad Isten – épp a majonézt citálta a nézők elé a film. A férjem egyik sokkból a másikba esett, amikor érzékeltették, hány kanálnyi cukrot is borítunk az egyes fogásokra, amikor majonézzel javítjuk fel őket. Rögvest tartott is egy kiselőadást este 10-kor, hogy tudok-e arról, mivel mérgeznek bennünket az élelmiszergyártók.
Persze a light jelzővel marketingelt termékek is merő bűvésztrükkök a szavakkal, és erre az én drága jó uram most döbbent rá. Mivel a hiúság nagy úr, ezért nemrégiben ugyanis light majonézzel gondolta orvosolni ezt a gondot, ami úgy tűnik, nem sokat javított a helyzeten. Sőt!
Csak egy röpke összehasonlítás. Egy jól ismert márka light és nem light majonézének tápanyagtáblázatát vetettem össze. Érdemes szemezgetni egy kicsit:
Hogy mi a bibi itt? Mindössze annyi, hogy a zsírszegénységből adódó ízromlást plusz cukor hozzáadásával egyensúlyozzák a legtöbb “light” termékben. A gond az, hogy ha meglátjuk a light címkét a terméken, akkor igen érdekes képzettársításaink lesznek: ezeknél a termékeknél hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egészségesek, ezért önkontroll nélkül lehet őket enni. Emiatt aztán könnyen a túlevés hibájába esünk.
Erről ennyit.
A legjobb diétás tanács, ami a majonézről eszembe jut, az röviden ennyi: KUKA!