Ahogy telnek a napok, olyan, mintha egy hegytetőn állnánk a férjemmel, ahonnan derűsen próbálunk rátekinteni az elmúlt napok korántsem derűs eseményeire. Pedig nemrégiben még igencsak úgy éreztük, hogy a völgyben dekkolunk.
És újra és újra
Arról van szó, hogy valaki folyton kibabrál velünk karácsonykor. December 22-én este a fiam és a férjem egyszerre dőlt ki, így kétfelé dobtuk a házi lavórkészletet, hogy valahogy átvészeljék az igencsak keménynek ígérkező éjszakát. Szerencsére, hozzánk már állandó vendégségbe jön szenteste környékén valamilyen hányós vírus – erről tavaly be is számoltam nektek -, így régi ismerősként fogadtuk idén is. Kikevert, behűtött kóla, zöld teás szájvíz az éjjeli szekrényen, vizes törölköző kéz közelben.
Két napig Rettenthetetlennek éreztem magam, egészen a betlehemes megtekintéséig, amikor is kis híján beszédültem a kis Jézus mellé a jászolba, olyan rosszul lettem. Az ajándékok kibontása után aztán én örököltem meg a férjemtől a lavórt, és másnap estig nyomtam az ágyat.
Karácsony, kicsit másképp
December 26-án újult erővel vetettük bele magunkat az elmaradt karácsonyozásba. Mindenki felépült, jókedvű és kipihent volt (a sok fekvéstől). Este élményittasan pihentünk le, bár a férjem mondogatta, hogy kicsit mintha szúrna a mellkasa, de ezt betudtuk a sok ásásnak. Merthogy mikor máskor kellett felásni – vécédugulás miatt – a fél kertet szegénynek, mint karácsonykor. De ezt is túléltük.
Aztán éjjel fél egykor felkeltett a párom, hogy nincs jól. És tényleg láttam rajta, hogy valami nagy baj van. Szúrt a mellkasa, úgy érezte, kiugrik a szíve, és teljesen le volt sápadva. Halálra rémültem. Könyörgöm, évek óta írok egészségügyi cikkeket, így nem kell felmennem a Google-ra hogy tudjam, ez akár infarktus is lehet.
Feltuszkoltam rá a kabátot, és hosszas unszolás után rávettem, hogy menjen át az ügyeletre. Szerencsére, ez olyan közel van, hogy szinte csak papucsot kellett húznia. Bő egy óra múlva hívott telefonon, hogy vigyek át neki pár cuccot, mert nem engedik haza.
A gyerekeket összetereltem, a nagyobbikat a kisebbikre bíztam, és lélekszakadva rohantam éjjel kettőkor én is az ügyeletre. Bent a doki leültetett, és szép tagoltan az értésemre adta, hogy az uramnak 150-es a vérnyomása, 130 feletti pulzust mértek neki, ezért azonnal beküldi az SBO-ra Szegedre. Köszi!
Hirtelen elég nagyot fordult velem a világ. A férjemmel kikanyarodott a mentő Szeged felé, én meg rohantam vissza a gyerekekhez.
Ez nem vicc!
Nyomasztó volt az éjszaka. Hogy mi minden járt a fejemben, mit éltem át, egy másik posztban igyekeztem megfogalmazni. Ezt az élményt, szorongást és kilátástalanságérzést a legádázabb ellenségemnek sem szeretném kívánni.
Az SBO-n nagyon korrekt, gyors segítséget kapott. Egész éjszaka figyelték: ekg, vérvétel, pulzusmérés ment folyamatosan, és reggelre már bizonyossá vált, hogy a szívének nincs semmi baja. Valószínűleg a fellángoló reflux-betegsége állhatott az erős szegycsonti fájdalom mögött, ami benyomta a pánikroham indítógombját a szervezetében.
S hogy mi okozhatott ilyen erős refluxos tüneteket? Szinte biztos, hogy 2-3 pohárnyi szénsavas üdítő és a calici vírus volt a ludas.
Az ügyeletes orvos azonban megnyugtatta, hogy az erős mellkasi fájdalmat, szúró érzést soha nem szabad egy kézlegyintéssel elintézni. Ha ilyet tapasztaltok, akkor ti se késlekedjetek, inkább forduljatok azonnal orvoshoz, mert egy sor ártalmatlan ok mellett akár életveszélyes állapotot is jelezhet ez a tünet.
A párom melletti ágyon egy olyan férfi feküdt hasonló tünetekkel, aki csak a felesége unszolására ment be a sürgősségire. Ő azt hitte, csak a karácsonyi bejgli okozott egy kis problémát neki, aztán kiderült, hogy nagyobb a baj. Az utolsó pillanatban kapott orvosi segítséget a szíve.
S most?
Csendben ülünk a kanapén az urammal, és mozdulatlanul számlálunk vissza szilveszterig. Egyelőre nem merjük elhinni, hogy eltelt három nap, és még nem történt semmi. Én még lelkes optimizmussal bízok egy rendes óév búcsúztatóban…calici, hányás és SBO nélkül.