Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szénhidrátmentes liszt valami modern úri huncutság. Pedig, egészen 1924-ig kell visszamennünk, ha a mai szénhidrátmentes lisztek ősét kutatjuk Magyarországon.
Ekkor alapították meg orvosok a Tres Gyógyszervegyészeti Ipari és Kereskedelmi Részvénytársaságot, amely gyógyszerek mellett tápszergyártással is foglalkozott, vezető terméke pedig egy kifejezetten cukorbetegek számára kifejlesztett termék, a Tersfarin volt. A lisztből saját pékárut is sütöttek (igen, bizony, itt némi Update-felhangot vélünk felfedezni), amit a Tresfarin Diétásházban árultak Pesten.
Sőt! Kapaszkodjatok meg!
Nemcsak hogy lisztet gyártottak és pékárut sütöttek, saját franchise-hálózattal is rendelkeztek. Mondtam én, hogy ez a történet nagyon ismerős lesz!
Sajnos a II. világháború szétzilálta a cég tulajdonosi hátterét, így meg is szűnt, pedig igen ígéretes indulásuk volt.
Tangl Harald 1936-ban született A táplálkozás című könyvében az orvos-fiziológus szerző leírja, hogy ebben az időszakban a cukorbetegek gyógyításában a szénhidrátmentes étrend kapta a legfontosabb szerepet. A cukorbeteget két hétig teljes szénhidrátmentes étrendre állították, majd – miközben folyamatosan mérték vércukorszintjét – óvatosan adagolták neki a szénhidrátforrásokat. Tulajdonképpen ennek segítségével állították be a számára szükséges szénhidrát mennyiséget.
1935-ben már ismerték az alacsony glikémiás indexet, és a Tresfarin ezért is volt különlegesség, hiszen kizárólag alacsony glikémiás indexű magvak lisztjéből állt. A termék reklámja is azt hangsúlyozta, hogy a cukorbetegeknél nem okoz gyors és magas vércukorszint emelkedést. A terméket főzéshez és sütéshez is ajánlották.
A lisztet egyébként nemcsak Magyarországon árulták, hanem egész Európában. De nézzük csak, mit ír a korabeli média erről a különleges lisztről:
“Öt magyar orvosnak sikerült bizonyos délszaki növények magjából oly természetes lisztfajtát előállítani, mely tésztaképzés szempontjából a búzaliszthez hasonlóan viselkedik. Minden eddig ismeri lisztfélétől eltérően azonban sem keményítőt, sem egyéb a szervezetben cukorrá átalakuló szénhydrátot nem tartalmaz, viszont sütésre és főzésre egymagában, búzaliszt vagy egyéb liszttermékek hozzákeverése nélkül alkalmas. Az e lisztből készített ételnemüket, melyek TRÉSFARÍN néven vannak forgalomban, a cukorbeteg szinte az egészséges ember étrendjének változatosságában élvezheti, mert e termékek szénhydrálmentességüknél fogva korlátozás nélkül fogyaszthatok.
Több száz betegen végzett klinikai kísérletek igazolják, hogy a TRESFARIN élelnemüekkel való táplálkozás mellett, sem a vizelet cukra, sem a vércukor nem mutat változást. A TRESFARIN tápszerek (lisztfélék, tésztaneműek, kétszersültek, süteményfélék) legújabban .már városunkban is kaphatók: ’Gáspár-malom Weiczner Gáspár és Fia Kossuth-téri római katolikus iskola emeletes ‘épületében”-bukkantam rá a Szarvasi Közlöny 1934 február 11-ei számában a Tresfarin hirdetésére.
80 évvel ezelőtt azért is volt különösen hangsúlyos a táplálkozás beállítás, mert a cukorbetegek gyógyszerrel való ellátása nem volt megoldható. Fennmaradt egy dokumentum az 1930-as évekből, melyet a Tres Rt tápszerosztálya írt egy cukorbeteg kislány édesanyjának.
Ebben az állt, hogy a nyersanyagbeszerzés komoly gondjai közepette is mindent megtesznek, hogy készítményeiket változatlan minőségben előállíthassák és szállíthassák. Mivel az inzulin ellátás a harmincas években még nagyobb nehézségekbe ütközött, így a cukorbetegek megfelelő étrendje különösen fontos volt akkoriban.
De vajon hogy állunk most? Mennyire hangsúlyos a táplálkozás beállítása, a pontos étrendi utasításokkal való ellátás?
Mennyire hagyatkoznak a cukorbetegek a gyógyszerekre?
És mennyi segítséget kapnak diagnózisuk felállításakor orvosuktól, diabetológusuktól?
Ti mit gondoltok? Mik a tapasztalataitok?
Osszátok meg hozzászólásaitokban!
Forrás: ITT valamint
Tóth Csaba: Paleolit orvoslás, Jaffa Kiadó, Budapest, 2012
Kép forrása: ITT