Vendégségben gyakran szembesülök az étkezések sokféleségével. Ami számunkra természetes mennyiség, az egy másik szemüvegen át egyenesen éhezésnek tűnik.
Az egyik fő ütközési pont a köretek mennyisége.
Magyar ember, akár étteremben van, akár otthon, többnyire teli tányért szeretne az asztalon látni: hatalmas krumplidarabokkal, emeletnyire púpozott rizzsel és méretesre szabott húsokkal, amelyek lelógnak a tányérról. Szinte az egész tányért befedi az étkezésre szánt étel, amit – ha épp vendégségben vagyunk – illik még egyszer megpakolni. Mert hát mit is szól a házigazda? Nehogy azt higgye, hogy nem ízlett az étel.
Ha pedig már degeszre tömtük magunkat, jöhet a sütemény. Amit nem illik visszautasítani.
Ahogy öregszem, olybá tűnik, hogy az ételek mennyisége nőttön nő. És itt nemcsak a gyors éttermek fél literes kóláira gondolok, hanem a hétköznapi étkezéseink adagjaira. Ezzel párhuzamosan azonban a fizikai aktivitásunk cseppet sem növekszik, így a mozgás-étkezés egyensúlya egyre távolabbi vágy sokak életmódjában. Vagy már vágy sem.
Mennyi az annyi?
A különféle egészségügyi ajánlások konkrét mennyiséget is javasolnak. A diabetes.hu oldalon egy remek összefoglalót találtam normál illetve túlsúlyos nők és férfiak részére. Ezek szerint egy normál testsúlyú nő kb. 10 dkg főtt rizst vagy 12 dkg főtt tésztát tegyen a tányérjára, míg burgonyából 18-20 dkg-ot. Túlsúly esetén azonban ez a mennyiség 6-7 dkg-nyira kell hogy csökkenjen készételként!
Ez az ajánlás jóval szigorúbb a nemrégiben kiadott ún. Okostányér ajánlásához (új magyar táplálkozási ajánlás) képest, ahol a kész burgonya/rizs/tészta adagját 20 dkg-ban maximalizálta a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége, amihez segítségképpen hozzátette, hogy ez kb. 12 evőkanálnyi mennyiséget jelent. Megmondom őszintén, nekem ez egy kissé soknak tűnik, de a jelenlegi ajánlások szerint ez belefér a normál étkezésbe.
De hogy is néz ki egy normál adag?
A többségünk nem áll neki feltétlenül konyhamérlegen méricskélni, ha nem szükséges. Bevallom őszintén, én sem. Ugyanakkor jó lenne valamilyen praktikus mérce, hogy ne essünk túlzásokba.
Idősektől hallottam ezt a régi bölcsességet, amit később több táplálkozással is foglalkozó előadáson hallottam újra felbukkanni.
A köret kiméréséhez használd a markodat! Mindig egy szűk maroknyi száraz hozzávalót mérj rizsből, kölesből, bulgurból stb!
Mutatok is példát:
Egy adagnyi jázminrizs
A rizs kifőzve (egy negyed tányéron elfér)
Egy nagy maréknyi durumtészta. Ez az adag a férjemnek készült.
A kifőtt tésztaKevésnek tűnik? Pedig hidd el, nem az!
Ne feledd! A tányér üres részét is neked kell kitölteni okosan! És van miből válogatni!