A jó házikonyha című alapmű hajdanán sok háztartásban (így a miénkben is) fellelhető volt. Az első kiadás 1924-ben látott napvilágot, a Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. gondozásában, később számtalanszor kiadták újra és újra kibővítve.
Szerzője bánffyhunyadi Hunyadi Erzsébet, aki ebben a vaskos könyvben nemcsak a sütés-főzés tudományát, de egy gondos háztartás vezetésének legaprólékosabbb szabályait is ismerteti. Így bevezet bennünket a háztartás irányításának tudományába, a vendéglátás fortélyaiba, és az uzsonnák, jourok világába is. Komplett étrendeket kapunk a különféle idényekre, majd a levesektől indulva, a tortákon át egészen salátákig ível a zavarbaejtően sok információt tartalmazó konyhai Biblia.
Sőt! Külön fejezetet szán a gyermekek étrendjének bemutatására, melyet a kor egyik gyermekgyógyász szaktekintélye, dr. Bókay Zoltán egyetemi professzor lektorált. Így valóban hiteles és igen érdekes képet kaphatunk arról, hogy miként táplálták a csecsemőket, és milyen táplálkozási ajánlásokkal látták el az édesanyákat majd’ 100 évvel ezelőtt.
Ebből a fejezetből szemezgettem most pár érdekességet. Mit evett egy csecsemő 90 évvel ezelőtt?
Az újszülött táplálása
A gyermekek étrendje hol máshol is kezdődhetne mint az újszülöttek étkezésénél. Az első számú táplálkozási szabály ekkoriban, hogy az első 24 órában ne kapjon semmiféle ételt a kisded, kivéve – amennyiben nyugtalannak tűnne – néhány kávéskanálnyi szaharinnal ízesített orosz teát. Persze szigorúan szalmasárgán.
A teáztatás úgy tűnik tehát régmúltra visszatekintő hagyomány az újszülöttosztályokon.
Korszerű ajánlás viszont, hogy innentől fogva egyértelműen anyatej-párti a szemlélet: a második naptól javasolja a szoptatást, amiben az orvos vagy a madám lesz az anyuka segítségére. A kizárólagos szoptatást 6-7 hónapos korig kell folytatni.
Természetesen itt is olvashatjuk a kőbevésett szabályt: napi hatszori szopizás bőségesen elegendő a picinek, tehát ha törik, ha szakad, 3-3.5 órát bizony ki kell bírnia egy újszülöttnek.
„Rá kell erősen szoktatni a gyermeket a rendes szopási időkre”-szólítja fel a fiatal anyukákat a tapasztalt háziasszony, majd magyarázattal is szolgál: ”Rendetlenül, időnkívül nem szabad szoptatni, mert még a laikus is megértheti, hogy mennyire helytelen a gyomrot emésztés közben, felemunkájában terhelni”.
Sokunk számára ismerős gondolatok ezek, hiszen nagyszüleink, szüleink is az időre való szoptatás szabályát igyekeztek követni. Ma már azonban ezek a nézetek igencsak túlhaladottak, hiszen az anyukák tisztában vannak vele, hogy az igény szerinti szoptatás biztosítja a kiegyensúlyozott testi és lelki fejlődését a picinek, nem az óramű pontosságú vasszigort.
Nem lévén más alternatíva, a szerző itt is hangsúlyozza, hogy ha kevés az anyatej, akkor bizony vízzel vagy teával higított tehéntejjel kell pótolni, aminek a tápértékét liszttel, darával és cukorral kell növelni.
Szerencsére erre ma már nincs szükség, hiszen az újszülöttek speciális igényeit kielégítő különféle biztonságos tápszerek állnak rendelkezésre az anyatej pótlására.
De milyen segítséghez fordulhattak a korabeli anyukák?
Egyfajta tápszerként használták például a Kufeke-féle gyermeklisztet, amit a tehéntejhez lehetett keverni. Egy 1906-os újsághidetés például így reklámozza ezt a tápszert:
“A tehéntej a gyermekliszt hatására olyan finom polyhekben alszik meg a gyermek gyomrában, mint az anyatej szokott, úgy hogy könnyebb emésztetü lesz. Ezt a keveréket adjuk a gyermeknek italul, avagy a Kufeke-lisztböl levest főzünk tejjel vagy huslével, kivált borjucsontokból főtt levessel. — Az igen ízletes Kufeke-lisztet nagyobb csecsemőknek kakaóval keverhetjük. Igen szapora, azért olcsó” (Szamos, 1906. október 38. évfolyam, 79-86. szám)
A szakácskönyv a főzet elkészítéséhez is segítséget ad: 1 dl tejhez 1/2 dl vizet, 1 kávéskanál Kufeke-t és 1 kockacukrot kell adni, és ezt 10 percig főzni, majd langyosra lehűtve kellett adni a kicsiknek.
A Szent István Tápszerművek Rt. tápszere volt a Szitmaltin, a Maltosit és a Demaltos nevű gyermektápszerek, melyeket szintén tehéntejjel elkeverve, némi cukorrl ízesítve lehetett a csecsemőknek adni.
A Szitmaltinról pédául ezt olvashatjuk a Huszadik Század című lapban:
“A Szitmaltin finom, kakaóval ízesített tápdús készítmény, mely töményített maláta kivonatot, tejport és tojássárgáját tartalmaz. Ezek olyan nélkülözhetetlen tápanyagok, amikre az emberi szervezetnek okvetlen szüksége van. A Szitmaltin nemcsak a tej ízét javítja, hanem annak tápértékét is nagymértékben növeli”. (1941.október)
A csecsemő elválasztása
6-7 hónapnyi kizárólagos szoptatást követően erősen javallott a pici elválasztása- szól a korabeli ajánlás.
No, és mivel kell elválasztani egy házi kosztra szoktatandó gyerkőcöt? Naná, hogy húslevessel, amibe darát vagy tápiókát kell főzni. Ha a gyermek megszokta a leves sós ízét, akkor kaphatott egy csészényi pürét a levesben főtt zöldségekből.
Itt is a felhigított tejet javasolja az elhagyott anyatej helyett.
Manapság már egészen más táplálkozási ajánlások léptek érvénybe: ha a családban például előfordult valamilyen allergiás megbetegedés (pl. szénanátha), akkor a gyermeknél is számíthatunk allergia-hajlamra-figyelmeztet a La Leche Liga hozzátáplálási ajánlása. Esetükben az a legjobb, ha várunk egyéves koráig minden olyan étellel, amely, ha kis mennyiségben is, tartalmaz tehéntejfehérjét!
Ha a családban senki sem allergiás, a túrót, a joghurtot és a sajtot már a csecsemő 9-10 hónapos korában bevezethetjük az étrendjébe, ám a színtejjel itt is érdemes várni a gyermek egyéves koráig.
1924-ben 10 hónapos korig kellett várni a színtejjel, ekkortól már lehetett némi zabliszttel felfőzve.
Mi mindennel történhet a hozzátáplálás kezdetben?
Íme pár recept, amit a könyv szerzője megoszt a fiatal anyukákkal:
- lisztleves
- malátakávé
- tejbedara
- malátaleves
- gyümölcspürék
- vajlisztleves
- kávé
- nyálkaleves
És mi újság a hússal és a tojással?
Érdekes módon, a húst nem kívánatos dolognak tartották ebben az időben: 2 éves korig nem javasolták a gyermek étrendjében, A 2. életévében is csak akkor volt célszerű bevezetni (csirke és borjúhús formájában), ha a picinek legalább 10 foga volt.
Szintén óvatos volt a régi táplálkozási ajánlás a tojással kapcsolatban. A teljes tojást 3 éves korig egyáltalán nem javasolta, mert a tojásfehérjét allergizáló veszélyforrásnak tartották. Tojássárgáját levesben elkaparva viszont egyéves kortól lehetett adni.
A gyerekétkezés a 4. életévig
A gyerkőc négyéves koráig elsősorban a zöldfőzelékeket, a különféle leveseket és pár húsfélét javasol a szerző, majd a harmadik életévétől könnyű piskótákat,palacsintát, pudingot, felfújtakat is adhatnak az anyukák a kicsiknek. A családi étkezésre való átállás azonban leghamarabb csak 4 éves korban történhet meg-figyelmeztet Hunyadi Erzsébet.
Könyvének zárszavában pedig nem győzi hangsúlyozni, hogy a fegyelmezett táplálkozás a gyermek későbbi személyiségfejlődésére is áldásos hatással lesz. A gyermeknek tehát meg kell tanulnia, hogy nem helyes, ha mindent össze-vissza eszik és iszik akkor, amikor akar.
Rend. Tisztaság. Pontosság- erre kell a gyermeket megtanítani a táplálkozásban is.